2016. aug. 20.

II/6

- Szia, Gigi. Én vagyok - szól bele félénk hangon a telefonba Niall.
- Szia - köszönök neki vissza. Borzasztó vagyok ezen a téren, fogalmam sincs, hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni, de biztosan nem úgy, ahogy én teszem. - Nézd, ami este történt, én...
- Várj - szakít félbe -, arra gondoltam, hogy elmehetnénk együtt ebédelni. 
Nem tudom, ezt mire véljem, de rábólintok, hiszen minden jobb lehet, mint telefonon túlesni ezen a beszélgetésen.
- Na, most mennem is kell, igazából, próbánk van, szóval...
Próbájuk. Épp próbálnak. Harryvel. Ó, te jó ég, keresett az éjjel!
- Oké, szia - nyomom ki zavartan a mobilt. Hát ez van, tényleg szörnyű vagyok ezekben a dolgokban. 

Niall szemszöge:
- Oké, srácok, még sehol nem tartunk. Hey Angel, most! - adja ki az utasítást az egyik nagykutya, mi pedig engedelmesen sétálunk vissza a színpadra. Mondjuk alig öt perc szünetünk volt, és még ma szinte semmit nem ettem, de mindegy.


Mikor végezünk a dallal, megkönnyebbülten rohanok a svédasztalhoz. Mára még nem végeztünk, de nem bírom tovább. Hál' Istennek a körülöttünk dolgozó emberek pontosan tudják, hogy megőrülök a kaja nélkül, úgyhogy egy fáradt sóhajjal elengednek minket egy újabb rövid szünetre.
Egész próbán egy szót sem beszéltem Harryvel, nem bírok a szemébe nézni, annyira rosszul érzem magam amiatt, ami történt. Még sosem láttam, hogy Hazz ennyire odáig lett volna valaki miatt, vagy ha így is volt, általában nem tartott sokáig nála.
- Nekem adod azt az egy kiflit, amit meghagytál? - lép mellém nevetve.
Annyira kavarog a gyomrom ettől az egész helyzettől, mintha legalábbis nem megcsókoltam, hanem megöltem volna Gigit tegnap.
- Persze.
- Minden oké, haver? 
Haver. A haverja vagyok. A haverja, aki lesmárolta azt a lányt, akiért legalább egy féléve megvesz. Akivel már történt is köztük valami. Mocskosnak érzem magam, amiért úgy viselkedem vele, mintha semmit nem kéne titkolnom előle. 
- Igen-igen - dadogom. - Veled mi a helyzet?
- Nem tudom, Niall. Van ez az egész, amit megbeszéltünk Gigivel... hogy most már barátok leszünk, vagy mit - ó, anyám, ne, ne kérlek, ne kezdj el most erről dumálni. - Tegnap hívtam volna, de csak a hangpostáját értem el. Mondtam neki, hogy fussunk össze "barátok módjára". Azóta még nem válaszolt. Szerinted miért?
Basszus. Jó nagy szarban vagyok most.
- Azt mondod, tegnap kerested?
- Igen, valamikor késő este - hát persze, hogy késő este, mikor velem volt a Retróban.
- Szerintem csak nem ébred még fel - hazudok valamit.
- De hát délelőtt tizenegy óra van - röhög fel kínosan, mire csak megvonom a vállam. Még mindig inkább tartson egy pillanatig bunkónak, minthogy egy életen át utáljon. 

Sophia szemszöge:
- Képzeld, ma vendégünk lesz a próbán... - mesélem Liamnek széles mosollyal. Még mindig nem tudjuk, hogy pontosan hol tartunk egymással, de én jelenleg nagyon élvezem, hogy nem kell címkéket ragasztanunk arra, ami köztünk van. Bár már az összes létező újság és oldal lehozta, hogy én vagyok az "új kiszemelt".
- Kicsoda?
- Segítek... együtt versenyeztetek még 2010-ben... - húzom az agyát.
- Oké, nem szeretem az ilyen játékokat, csak mondd el - nevet fel.
- Mizu, Liam? - érkezik meg a terembe Cher, a srác arca pedig azonnal felragyog. Hatalmas öleléssel köszöntik egymást.
Persze, tudtam, hogy barátok, de nem tudtam, mennyire vannak jóban. A szoros öleléstől akaratlanul is elfog egy röpke féltékenységi hullám. 
- Te? Hogyhogy? - tolja el magától, de kezei még mindig a derekát fogják.
- Ma én vagyok a meglepetés - vonja meg a vállát mosolyogva Cher.
- Oké, oké, csak kezdjük már a próbát - elégelem meg ezt az egészet, és gondolatban jól leszidom magam. Hisz' semmi nem történt, mindössze nagyon jó barátok. Vajon volt valami köztük, amiről én nem tudok? Oké, Sophia, állítsd le magad!

Cher magabiztosan követi a tanárunk lépéseit a szám ütemeire, miközben én Liamet figyelem, aki mintha engem észre sem venne, úgy mosolyog a lányra.
Miután következik a szünet, elsétálok mellettük. Nem akartam a sértődöttet játszani, pont ezért kerülném őket. Nem szeretném, hogy valami rosszat mondjak, vagy hülye libának tartsanak, ezért választottam ezt a megoldást. Átvonulok az öltözőbe és iszom egy pár korty hideg vizet. Kicsit ücsörgök még a padon, hogy átgondoljam milyen szánalmas vagyok, aztán visszamegyek a terembe.
- Hé - húz vissza a karomnál fogva Liam. - Nagyon jó voltál.
- Láttál? - kérdezem enyhén gúnyosan. A francba már, Soph, hagyd ezt abba!
- Persze, ott álltál elől - mondja értetlenül. Ezek szerint nem érzékelte a szarkazmust. Hál' Istennek!
Szó nélkül bólintok egyet, majd odaállok a helyemre. Nem nézek hátra, de biztos vagyok benne, hogy zavarodott fejjel figyel.

Niall szemszöge:
Úgy izzad a tenyerem, mintha legalábbis muszáj lenne neki. Gigi épp most sétált be az épületbe, úton van az asztalunk felé. Most akkor ki kéne húznom neki a széket, vagy mi? Nem randizunk, akkor maradjak ülve?
- Szia - köszön enyhén mosolyogva. Helyet foglal magától is. Oké, szuper.
- Szóóval... - kezd bele.
- Igeeen... - mondom, mire kitör belőlünk a nevetés.
- Akkor kezdem - vállalja magára - te mit gondolsz arról, ami tegnap este történt?
- Hé, kérdéssel kezdtél, ez nem fair!
Újra kacagunk, aminek nagyon örülök, ettől legalább kevésbé kínos a helyzet.
- Szerinted... hiba volt? - térek a lényegre.
Gigi sóhajtva túr bele a hajába.
- Nézd... azt tudom, hogy az egyik legfontosabb ember vagy jelenleg az életemben, és ezt most nagyon-nagyon őszintén mondom. Nem gondolom, hogy hiba lett volna, de nekem fogalmam sincs arról, hogy mit akarok. Nem akarlak elveszíteni - süti le a szemét.
- Akkor mit kellene tennünk? 
Most rám néz, majd lassan megvonja a vállát. Nehéz egy helyzet ez, tényleg, de akaratlanul is hatalmas boldogság fogott el, mikor azt mondta, szerinte nem volt hiba, ami történt,
- Én csak... - próbálná magyarázni, de felesleges. Pontosan látom rajta, hogy mi az, ami nyomasztja, és amit nem akar, vagy nem mer kimondani.
- Harry - közlöm helyette.
Nem szól semmit, csak újra a padlót kezdi bámulni. Fölösleges kifejtenie, tudom, hogy mi történt köztük, hogy Hazz még mindig érez iránta valamit, és hogy talán ő is. Ezen kívül azzal is tisztában vagyok, hogy épphogy barátok lettek, vagyis rendbe szedték a kapcsolatukat, nekem pedig a bandatársam, a testvérem.
- Szerinted el kellene mondanunk neki? - teszem fel a legfontosabb kérdést. - Csak mert nekem ez így nem olyan könnyű. Látni nap mint nap és eltitkolni előle egy ilyen dolgot...
- Elhiszem - bólogat. - Én úgy gondolom, hogy akkor van értelme elmondani neki, ha... szóval érted. Ha jelentett ez az egész valamit. Ha elképzelhető, hogy... szóval...
Bár ez most egy elég komoly helyzet, ösztönösen elmosolyodom. Nem tehetek róla, olyan vicces, mikor az emberek küszködnek a szavakkal.
- Ne vigyorogj! - parancsol rám.
- Oké, oké - röhögök még mindig. - Azt hiszem, el kellene neki mondanunk - vonom meg a vállam.
Nem lesz egyszerű menet, sőt, egyenesen borzasztó lesz. De Gigivel ma mindketten úgy állunk ehhez az egészhez, hogy talán ebből még lehet valami. Muszáj tudnia.
- Majd én megteszem - nyögöm ki.
- Mi? Nem. Nekem is ott kell lennem.
- Sokkal rosszabb lesz, ha ketten vagyunk.

Harry szemszöge:
- Hé, Neil, mi a helyzet? - köszöntöm barátomat, aki épp most lépett be az ajtón. - Hol voltál?
- Harry, beszélnünk kell - foglal helyet mellettem a kanapén. Arckifejezése komoly, ami megijeszt, mert Niall az az ember, akit nem sokat látsz így.
- Mondd - bólintok.
- Én... - hunyja le a szemeit. Te jó ég, mi lehet ennyire szörnyű? - megcsókoltam Gigit tegnap este.
- Mi? - nevetek fel kínosan. Tuti ez valami idióta, nagyon-nagyon rossz vicc. Ez nem lehet igaz, kérlek, mondd, hogy nem igaz.
- Sajnálom.
Először nem mondok semmit, csak összehúzott szemöldökkel meredek rá. Nem gondolhatja komolyan, ugye? Az egyetlen lány, aki igazán jelentett nekem valamit. És én még neki meséltem ma reggel, hogy Gigi nem hívott vissza! Hogy lehet ez az egész ennyire elcseszett, ennyire szánalmas!
- És most akkor mi lesz? - kérdezek rá kis idő múlva.
- Egyelőre nem tudjuk. Abban egyetértettünk, hogy el kell mondanunk neked.
- Egyetértettetek? Valóban? És mondd csak, Gigi hol van most? Már azt tervezi milyen jó lesz nektek, ha kikerülök a képből, mi? - ordítok rá magamból kikelve. Sosem veszekedtem még ilyen durván egyik bandataggal sem, és nem gondoltam volna, hogy Niall lesz az első.
- Nem, Harry, dehogy, én mondtam, hogy egyszerűbb lenne, ha csak én jönnék, mert... - kezd magyarázkodni, de nem bírom ezt hallgatni. Valamit, valakit muszáj megütnöm, vagy esküszöm elkezdek bőgni. Mivel egyiket sem szeretném, ezért - még mielőtt befejezhetné az aktuális mondatot - nemes egyszerűséggel kirohanok az ajtón. Soha nem éreztem még magam ennyire megsemmisültnek, ennyire átvertnek. Nem érdekel a holnaputáni koncert, a holnapi próba, el kell innen tűnnöm
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Íme a legújabb rész! Tudom, kicsit sokat kellett rá várni, de ráfogom most ezt is a nyelvvizsgára, jó?
A következő részre is kell majd picit, mert jövő héten pedig elutazok. :(
Addig is írjátok le nekem a véleményeteket!
A következő fejezet dalai lesznek:

Christina Aguilera – Hurt
P!nk - Raise Your Glass
Justin Bieber - Be Alright



2016. aug. 11.

OFF

Sziasztok! :)
Már készülőben van az új rész, de most nem azt hoztam nektek...
Elindultam az Another Worlddel egy blogversenyen legjobb fejléc, legjobb design, legjobb trailer és legjobb történet kategóriában. Ezért kérlek most titeket, hogyha kicsit is szeretitek az Another Worldöt, akkor szavazzatok itt:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSffvMXmg0ynh4R6QLHF5EWCWcFAxUZoGbARXfIu4J47Zs7QHA/viewform
Köszönöm :)

2016. aug. 2.

II/5.5

Gigi szemszöge:
Két napja, hogy a bátyámat kiengedték a klinikáról. Két napja, hogy nem beszélt Selenával. Én sem tudom, hogy mi van vele. Justinon egyelőre nem tapasztalok visszaesést, bár mióta hazajött konkrétan el sem mozdultam mellőle. Szerintem ez érthető.
Épp rántottát csinálok neki reggelire, mikor csengetnek.
- Sel? - Nyitok ajtót meglepetten.
- Csak a cuccaimért jöttem... - mondja zavartan, lehajtott fejjel. - Justin?
- Még alszik - vonom meg a vállam. Nem tehetek róla, nem tudok uralkodni magamon, ha valamiről megvan a véleményem, azt közlöm. - Tudod, hogy nem ez a helyes megoldás, ugye?
Testvérem barátnője, illetve ex barátnője kérdőn húzza fel szemöldökét.
- Nekem sem egyszerű, hogy úgy döntött, nem megy el a kezelésre. Én sem örülök neki, nem is támogatom, de nem hagyom magára, mert szeretem. Hát nem erre való a szerelem is? Vagy a jóban-rosszban, egészségben-betegségben pusztán egy közhely már a híres embereknél? - Fakadok ki.
- Gigi... - rökönyödik meg. - Ne hasonlíts össze minket, te a húga vagy.
- Téged pedig éppúgy családjának tekintett - csóválom a fejem hitetlenül. - Szedd össze a cuccaid, aztán menj. Felkavarná, ha látna téged, és én törődöm a bátyámmal - veled ellentétben.
Szó nélkül indul el a hátsó szobába. Szerencsére J a kanapén aludt a nappaliban, így nem kell látnia. 
Miután Selena elhagyta a házat, Niall érkezett hozzánk.
- Nem kell itt lenned.
- Most értsem úgy, hogy el akarsz zavarni? - Játssza a sértődöttet.
- Te is tudod, hogy nem - mosolyodom el. - De nem kell segítened.
- Gigi, két napja ki sem mozdultál a lakásból Justin miatt. Gondoltam, ha más nem is, egy kis társaság biztos jól jönne - rak elém egy frissen főzött teát, én pedig hálás tekintettel nézek rá.
- Köszönöm.
Neil csak szerényen bólint, majd új társalgást kezdeményez.
- Szóval... szent a béke Harolddal? 
- Igen. Bár nem beszéltünk azóta, de most nagyon jó érzéssel tölt el, hogy nem vagyunk már rosszban. Akármi is történt köztünk... fontos nekem. 
- Igen, ez érthető. Ha azt megittad, akkor szerintem indulhatunk is.
- Indulhatunk? Hová?
- Elmegyünk a Retróba ma este - közli nemes egyszerűséggel.
- Nem mehetek sehová, Niall - csóválom a fejem.
- Dehogynem. 
- Justin... Én nem hagyhatom itt egyedül.
- Nem is fogod. Áthívtam hozzá Liamet.
Hitetlenül röhögök fel. Bébiszitter a bátyámnak? És ebbe ő beleegyezett?
- Komolyan, tudod, hogy Liam amolyan "mindenki apukája", szívesen jön - mondja, majd gondolkodó fejet vág és a hatás kedvéért még a távolba is mered. - Bár, igazából már mindegy is, akármit mondasz, ugyanis úton van.
Azt hiszem, ez a pillanat egy volt a sok közül, amiért Niall Horan az én egyik legeslegjobb barátom. 

Sandy szemszöge:
- Tudod, igazán meglepődtem, mikor elhívtál magaddal a Retróba - fordulok Louis felé, miközben kicsatolom az övemet.
- Ugyan... Kellett már a kikapcsolódás, aztán a múltkor is tök jól szórakoztunk - vigyorog rám, én pedig nem tudom eldönteni, hogy ez most egy flörtölős mondat volt-e, vagy csak beképzeltem.
- Igen - mosolygok vissza.
Még soha nem voltam itt, ez egy olyan elit helynek számít, ahová csak akkor jöhetsz, ha "bennfentes" vagy. Én pedig nem igazán mozogtam soha ezekben a körökben, sőt, igazából semmilyen körökben nem mozogtam, úgyhogy a helyes döntés az lett volna, ha meghúzom magam Lou mögött, míg bemegyünk. Ám nem igazán az az ember vagyok, akit a visszahúzódó stílusáról ismernek, szóval kecsesen magasba emelem az állam, és megállok az ajtó előtt, ahol egy hatalmas pasas engedi be - vagy éppen küldi el - az embereket.
- Név?
- Sandy Mason - most komolyan, mi az, hogy nem tudja a nevem? Oké, nem voltam még itt sosem, de könyörgöm, csak az X-faktor idei nyertese vagyok!
- Louis Tomlinson - hajol be a vállam fölött Lou.
Az óriás előttünk méregetni kezd, majd bólint egyet Louisnak. Ő megfogja a kezem, és magával húz befelé.
- Legközelebb tedd félre az egódat, és engedj előre - húz oda a bárpulthoz. - Két sör lesz?
- Én nem iszom sört - utasítom vissza.
- Mi van? - Nevet ki harsányan.
- Nem iszom sört - ismétlem magam. - Milyen koktélok vannak?
- Hé, Tomlinson, kit hoztál magaddal? - Kezd nevetni a pultos srác is. Oké, csak én nem értem, hogy mi olyan vicces?
- Sandy, ez egy ilyen hely, itt nem kapsz koktélokat, meg kevert cuccokat, itt vodkát iszol tisztán, aztán sörrel kíséred - magyarázza.
Fúj. Már a gondolatától is hánynom kell.
- Csak lazulj el - pakolja le a korsókat egy asztalra. - Figyelj csak, megmutatom itt hogy szórakoznak.
Azzal odasétál a fiúhoz, aki föntről irányítja a zenéket, és vele kezd tárgyalni. Pillanatokon belül megszólal az egyik ikonikus Wham! dal, Lou pedig kitárt karokkal vár maga mellé a táncparkettre.

Gigi szemszöge:
- Köszi, hogy kimozdítottál otthonról - hálálkodom Niallnek, közben pedig kiszállunk a bérelt autóból.
- Igazán nincs mit, rád fért már.
- Héé - lököm meg a vállammal.
Ösztönösen indulok az italos pulthoz, mikor egy ismerős hang üti meg a fülemet.
- Niall... - fordulok hozzá kérdőn, mikor megpillantom Louist és Sandyt.
Szöszi barátom ekkor elkiáltja magát, majd ők is észrevesznek minket. Az én ex vetélytársam felhúzott szemöldökkel méreget, míg Lou öleléssel köszönt mindkettőnket.
- Ti hogy kerültök ide?
- Eljöttünk kicsit kikapcsolódni - magyarázza a furcsa páros férfi tagja, miközben Sandy szinte ráakaszkodik.
Könyörgöm, csak ne kelljen együtt ülnünk.
- Van asztalotok? - Fordul hozzájuk Neil. Hát persze.
- Igen, de két személyes, nagyobbat most nem is nagyon látok üresen - jegyzi meg velősen Sandy, mire felröhögök.
Niallel leülünk tehát egy saját asztalhoz, mikor felcsendül az egyik közös kedvenc számunk.
- Táncolunk? - Húzza széles vigyorra a száját.
- Ezt most komolyan kérdezted? - Pattanok fel, majd előre húzom őt is magammal.

Kifulladva borulunk vissza a székeinkre, Louis pedig elénk rak egy-egy korsó sört.
- Megérdemlitek, az előbbi produkció miatt - teszi le, mi pedig hangosan nevetjük el magunkat. Nincs mese, Niallel mindig a táncmozdulatok nagy mesterei voltunk.
- Az gáz, ha érzem, hogy kicsit a fejembe szállt az ital? - Kérdezem tőle. - Nem szórakoztam már egy ideje.
- Nem gáz, mert nagyjából én is azon a szinten vagyok. Asszem' reggeliztem utoljára - húz le egy nagy kortyot az italából. - Ez a nap erre lett szánva - vonja meg a vállát. 
Végül is igaza van, azért jöttünk ide, hogy jól érezzük magunkat, a rengeteg dráma és rohanás után azt hiszem, igazán megérdemlem, hogy elengedjem magam egy cseppet.
- Hé - szól hozzám, miközben tekintete komolyabbra vált. - Szerinted jól van a bátyád?
- Nem tudom... - mondom őszintén. - Szeretném azt hinni, hogy igen. És hogy most már nem lesz semmi gond, meg eléggé figyelünk rá, de igazából... én nagyon félek, Niall.
Nem szól semmit, csak megértően bólogat, mikor a zene lassabb ütemekbe megy át.

És ekkor... ekkor olyan dolog történik, amit életemben soha nem gondoltam volna. Az előző beszélgetés után még mindig egymás tekintetét fürkésszük, mikor a dal már a refrénjéhez érkezik. Ő csak egy cseppet hajol közelebb, én pedig elég mámoros vagyok már ahhoz, hogy átvegyem az irányítást, így a nyakát karolom át. Niall teljesen magához húz, és megcsókol. Viszonozom ugyan, de egy idő után zavartan húzódok el. Ezt nem szabad, ez nem helyes. 
- Én... én nagyon sajnálom - szólal meg ő először.
- Nem, ez, nem, én... - dadogok összevissza. - Jobb, ha most hazamegyek.

- Hazaviszlek - közli.
- Ne, már ittál - rázom meg a fejem. - Hívok egy taxit. Menj oda Louisékhoz.
Nem is várom meg, hogy mit felel, kisétálok az épület elé, és beülök az első autóba, amit találok. Elmondom a címet, aztán előkotrom a telefonom. Egy új hangüzenet.
- Szia, Gigi - szól a hang. Kérlek, ne, csak ezt ne. - Szóval azon gondolkodtam, hogy összefuthatnánk valamikor. A barátok össze szoktak futni, nem? - Nevet fel kínosan, mire ösztönösen lesütöm a szemem. - Hívj majd vissza, ha ráérsz.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Nos, hát igen... Az utóbbiakra inkább nem mondanék semmit, viszont kíváncsian várom a ti véleményeiteket. :D
Illetve érdekel még, hogy ti kinek adtok igazat a Gigi-Selena vitában és miért? :)
A következő fejezet dalai az alábbiak lesznek:
One Direction - Hey Angel
Droplex - Leave The Lights On
Harry Styles - Don't Let Me Go