II/4

Gigi szemszöge

- Szerinted normális, hogy ennyit alszik? - kérdezi Selena aggódó arccal.

- Mióta megszületett sokat alszik - mosolygok rá, hogy kicsit enyhítsek a feszültségén. 

Ekkor ismét megrezdül a telefonom a kórházi szekrényen, én pedig idegesen nyomom ki. Sokadjára telefonál már, pedig jelenleg látni sem akarom.

- Egyszer úgyis beszélni fogtok... - néz rám mindenttudóan Sel - Legalább végighallgathatnád szerencsétlent.

- Nincs mit végighallgatnom. Tudta, hogy a bátyámnak problémái vannak és nemhogy nem tett semmit, még csak nekem sem mondta el. Ez elég meggyőző a számomra.

- Nem tudhatod, hogy...

- Sel, kérlek - szakítom félbe - nem szeretnék erről beszélni.

Bűntudatom van attól, hogy így ráförmedtem. Szegénynek is épp elég baja van most. Felsóhajtva veszem kezembe újra a mobilomat, majd választ pötyögök a rengeteg nem fogadott hívásra és üzenetre.

"Hagyj békén, Harry. Könyörgöm"

Visszadobom a készüléket a helyére, és megijedek attól, amekkorát csattan, ugyanis a bátyám felébred rá.

- Basszus, ne haragudj - suttogom, hátha még azért visszaalszik.

- Semmi gond - nyitja ki a szemeit, majd álmosan dörzsöli meg őket.

- Hogy érzed magad? - nyúl a kezei felé Selena.

- Mint egy rakás szar.

Ebben a pillanatban benyit egy nővér, aki megvizsgálja őt. Elmondja, hogy tud ajánlani néhány remek rehabilitációs programot, és hogy gondoljuk át, mik a terveink. 

- Köszönjük szépen - bólintok felé, mire kimegy az ajtón. Elkezdem nézegetni a prospektusokat, amiket az előző doki hozott be.

- Sajnálom - veszi észre a bátyám, hogy min agyalok - Tényleg, őszintén mindent sajnálok. A bonyodalmakat, amiket okoztam.

- Egyelőre a javulásra koncentrálj - pislogok felfelé, hogy még véletlenül se gördüljön ki egy könnycsepp sem.

- Ígérem, soha többé nem teszek veletek ilyet - szorítja meg a csuklóm.

- Hát nem is - húzom el a kezem - Ugyanis elmész az egyik kórház programjára.

- Mi? - rökönyödik meg - Gigi, hamarosan turnéra kell indulnom, felkértek vendégszereplőnek az egyik filmhez és folyamatosan dolgozunk az új albumon. Nem mehetek el rehabra, csak mert volt egy kis botlásom, nem dobhatom mindezt félre csak úgy!

- Kis botlás? Elvesztetted az eszméleted, Justin! Van fogalmad róla, mit okoztál ezzel mindenkinek? - kelek ki magamból.

- Igen, tudom, és mondtam, hogy sajnálom. De nem fogok bevonulni egy rehabra.

- Tönkreteszed az életed... és... és mindenkit magad körül - suttogja maga elé meredten Selena, mint aki sokkot kapott - Én... én ezt nem bírom.

Majd feláll az ágy melletti székből és szépen lassan kisétál. A bátyámmal elhalkulva nézünk egymásra a meglepettségtől.

Sophia szemszöge

- Á, végre itt vagy - fordulok hátra, majd megpillantom Liamet, ahogy tanácstalanul ácsorog az ajtóban.

- Szia - ad egy puszit az arcomra - Miért itt találkoztunk?

- Hatalmas hírem van - szorongatom a kezét izgatottan - Mi fogunk táncolni Demi Lovato fellépésén a Teen Choice díjátadóján.

Liam hatalmasra nyitja szemeit és szorosan megölel.

- Azta'! Ez óriási, gratulálok!

- Igeeen, de ezzel még nincs vége - bontakozok ki az öleléséből - Szeretném, ha megnéznéd a koreográfiánkat és elmondanád, hogy hogy tetszik.

Liam eszméletlenül cukin és meghatottan néz rám, majd szorgosan bólogatni kezd. Leültetem a tükör előtt lévő pad közepére, majd összehívom a csapatot és elkezdjük.

Kicsit jobban feszélyezve érzem magam az átlagnál, illetve... ha jobban belegondolok nem is feszélyezve, talán csak megnőtt bennem a megfelelési vágy, amiért Liam is itt van. 

Csípőmet és kezemet összhangban kezdem rázni, miközben előre jövök a többiekkel, majd egyre jobban belelendülünk, akárcsak a szám.    

"It's time for me to take it

I'm the boss right now

Not gonna fake it

Not when you go down

Cause this is my game

And you better come to play"  

A végét egy gondosan beállított összképpel mutatjuk be, mire Liam lelkes tapsolásba kezd.

- Ez... ez hihetetlen volt, de komolyan - áradozik, én pedig hangyányit elpirulok - Friss volt, fiatalos, ütős és szexi. Húú, de nagyon szexi!

Odahajolok hozzá és nyomok egy puszit a szájára, erre meglepetten néz rám. Úgy vigyorgok, mintha legalábbis muszáj lenne, ez felbátorítja és közelebb húzva magához ad egy csókot.

Louis szemszöge

- Lou, itt vagy valahol? - hallom meg Eleanor hangját, miközben már fejben felkészülök a következő veszekedésünkre. Mostanában már ugyanis mást sem tudunk csinálni.

- Konyha - kiálltok neki vissza, mire besétál a helyiségbe.

- Louis, mondanom kell valami - közli, én pedig szinte biztos vagyok benne, hogy jön az újabb vita valamiért - Hazaköltözöm egy időre.

- Mi? - ejtem le a poharat a kezemből, ami végül hangos csattanással ér földet.

- Nem vagyok jól, Lou - jön hozzám közelebb, majd könnyek gyűlnek a szemébe - Én még... én nem tudtam rendesen feldolgozni, hogy elveszettünk egy kisbabát, és van egy olyan érzésem, hogy ha itt maradok, nem is fogom tudni. A világon mindennél jobban szeretlek, de akárhányszor rád nézek, eszembe jut az, ami történt és én ebbe beleroppanok.

Az én egyetlen szerelmem sírni, utána reszketni kezd, én pedig csak ott állok, és ismét fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Végül visszanyerem a hangom.

- Jó, de... mennyi időre? És... és közben majd beszélünk telefonon és ott a FaceTime meg a...

- Nem, nem, nem - rázza a fejét kétségbeesetten - Louis, levegőre van szükségem, érted? Nekem most egy kicsit saját magamra kell koncentrálnom. Pontosabban arra, hogy rendbe jöjjek.

- Tehát szakítasz velem? - kapom el róla a tekintetem, és itt törik el bennem is a mécses. Igen, az utóbbi hónapok ordítozással és sértődéssel teltek, de szeretem őt. Ő a mindenem, a legcsodálatosabb dolog az életemben. De felnézek az arcára és látom, hogy én csak gyötrelem vagyok a számára.

Azt hiszem, ez a legrosszabb a szerelemben. Hogy a legfantasztikusabb érzésből átcsaphat menthetetlenné.

- Szeretlek, Louis. Mindig is szeretni foglak - simítja meg az arcom - Három óra múlva indul a gépem, a cuccaimat már összepakoltam a lakásban.

- Várj.. te már... már ma indulni készülsz? - hitetlenkedve meredek rá, és a szomorúság mellett helyet kap bennem a düh is. Mindent kitervelt előre, és most itt hagy engem. Itt hagy szenvedni, mintha én tehetnék mindenről, mintha nekem semmi sem fájna.

El lassú csókot nyom a számra, amit fájdalommal telve viszonzok.

- Vigyázz magadra, Lou - tolja homlokát az enyémnek - Nagyon szeretlek.

Azzal kisétál a lakásból, és ki tudja meddig az életemből is.

Én pedig egyedül maradok a gondolataimmal, a fájdalommal és a hiánnyal. 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Meg is hoztam a legújabb részt! :)

Meglepődtetek Elounoron? Én meglepődtem helyettetek is, pedig már régóta kiterveltem. :D

Egyébként mit szóltok hozzá?

Írjátok meg kommentben!

A következő fejezet dalai lesznek:

Meghan Trainor - Me Too

MAGIC! - Red Dress

Selena Gomez - Camouflage

II/3.5

Gigi szemszöge

- Nem sok kedvem van a ma estéhez, ezt tudod, ugye? - kérdezem Niallt, miközben a tükör előtt próbálok magamnak valami arcot varázsolni.

- Király lesz, már annyira szükségem van egy kötetlen kikapcsolódásra - hangzik a felelet.

- Meg persze Demi is ott lesz - törlöm le a félrement rúzst a szám mellől csücsörítés közben.

- Demi Lovato egy Istennő, és kész.

Mosolyogva megrázom a fejem és megigazítom a hajam, mikor pittyeg egyet a telefonom. 

- Cher azt kérdezi, hogy akkor a Flyin'-ba megyünk-e.

- Igen-igen - néz bele Neil is a tükörbe - Justin mikor ér ide?

Varázsütésszerűen, ahogy Niall kimondja, épp akkor nyílik a garázsajtónk. 

- Szerintem most - válaszolok, majd felkapok egy pulcsit és elindulok kifelé. Nyár közepe van, de ki tudja, hogy hajnalban, ha hazajövünk milyen idő lesz. A bátyám már készenlétben ül az autóban, és hátranyúl, hogy adjon egy puszi és lepacsizzon velünk.

- Cherrel és Demivel majd ott találkozunk - közlöm.

Még egyszer sem voltam a klubban, ahová megyünk, de a többiek elmondták, hogy annyit kell tudni róla, hogy kifejezetten elit hely. Ami azért jó, mert nem engedik be a riportereket és a paparazzikat. Vagyis legalább egy kicsit elengedhetjük magunkat.

Mikor megérkezünk, a csajok már egy körívű asztalnál ülnek a kikért italukkal. 

Mosolyogva figyelem, ahogy Niall odahajol és egy puszit nyom Demi arcára. Annyira vicces, ahogy látszik rajta, hogy tetszik neki.

- Selena jön végül? - kérdezem a bátyám.

- Majd valamikor befut. Én megyek akkor és hozok inni - nyúl be a farzsebébe a pénztárcájáért Justin - Mit kértek?

- Te mit iszol? - próbál flörtölni Neil Demivel.

- Ööö... nem vagyok benne biztos, Cher hozta - emeli meg a poharát.

- Egy sört, tesó, és Niallnek is jó lesz az - zárom le a témát, mire a szöszin kívül mindenki felnevet. 

- Nem akarunk amúgy táncolni? - csapja le tenyerét Cher az asztalra - Nem azért jöttem, hogy ücsörögjek.

Lelkesen bólogatunk, de megvárjuk, míg Justin visszaér, hogy ne hagyjuk Niallt egyedül. A fiúk is szeretnek táncolni, de Neilen azt látom, hogy még nem oldódott fel eléggé, szóval mi lányok, hárman indulunk el a parkett felé.

Cher szemszöge

A hatalmas parti közepette észreveszem, hogy Demi a telefonját babrálja.

- Mi az Lovato, csak nem az exed próbálkozik megint? - fordulok oda hozzá, miközben visszaülünk a helyünkre.

Barátnőm nem válaszol, csak csúnya pillantást vet rám.

- Szakítottatok? - esik le Niallnek a tantusz. Istenem, ez a srác annyira bele van esve Demibe, hogy az hihetetlen. De az még inkább az, hogy Demetria ebből semmit nem vesz észre. Csak bólint, majd látom, ahogy maga elé meredve gondolkodik a történteken. Pár perc hallgatás után Neilnek kezdi mesélni a részleteket. Ó, anyám, ne.

- Add ide, majd beszélek én vele - elégelem meg a helyzetet és kikapom Demz kezéből a mobilt. Utánam nyúlna, de akkor már késő, felállok a kanapéról és elindulok kifelé.

- Ha a hátsó udvarra mentek kérdezzétek meg a bátyám, hogy mikor érkezik Sel, szerintem azért ment ki, hogy felhívja - kiállt felénk Gigi, de túlságosan is a csörgésre összpontosítok, így nem válaszolok neki. 

- Persze, hogy ilyenkor nem veszi fel... - állok meg egy pillanatra, de ekkor olyat látok, ami egy életre beleég a retinámba. Justin Bieber támaszkodik egy kuka tetején és épp felszippant valamit. 

- Ch... Cher - fagy le barátnőm is teljesen. Kiejtem a kezemből a telefonját, ami hangos csattanással ér földet. Egy karcolás sem esett rajta, viszont elég nagyot koppant ahhoz, hogy J felfigyeljen ránk. Fejét oldalra fordítva mered a két tátott szájú barátjára. Azokra a lányokra, akik sosem gondolták volna, hogy ilyesmi történik vele. 

- Mi ez az egész? - nyögöm ki, mert látom Demen, hogy ő nem fog még magához térni egy darabig.

- Sajnálom. Sajnálom, én... sajnálom - ismételgeti Justin - Kérlek, nem mondhatjátok el senkinek.

- Hogy kérhetsz tőlünk ilyet? - jön meg végre Demi hangja is - Mit csinálsz? Tönkreteszed magad! Van fogalmad róla, hogy mit érezne Gigi, vagy Selena, ha tudnák, hogy te...

- Pontosan ezért nem szabad megtudniuk - szakítja félbe J.

- Te... szóval... mióta? És hányszor? - köszörüli meg Demz a torkát.

- Hát nem ez az első alkalom - hajtja le a fejét Justin.

Fejemet kezembe temetem, mikor ismerős hangokra leszek figyelmes.

- Persze, hívhatok én akárkit, ha senki nem veszi fel a telefont - közeledik hozzánk Selena kicicomázva, szexi fekete szerelésben. A lehető legjobbkor.

Gigi szemszöge

- Szóval... - kezd bele lassan Niall - hadd halljam! Mi a helyzet a mi Haroldunkkal?

Valahogy sejtettem, hogy erre a beszélgetésre is sor kerül, de szívem szerint addig húztam volna, amíg csak lehetséges. Legjobb és legdrágább fiúbarátom kíváncsi szemekkel várja válaszom, mire felsóhajtok.

- Semmi, Niall. Abszolút semmi - rázom a fejem - Ráadásul nem is a legjobban váltunk el.

- Kit érdekel? - iszik bele a sörébe - Meddig játsszátok még ezt a kőszívű - figurát? 

- Nem akarok erről beszélni.

Hangosan vesz egy nagy levegőt, majd kifújja, ebből tudom, hogy egyelőre megúsztam, de még koránt sincs vége a társalgásunknak ezzel kapcsolatban.

- Énekelni akarok - jelentem ki.

- Mi? - nevet rajtam Niall.

- Emlékszel a koreográfiára, amit FaceTime-on találtunk ki? - vigyorgok rá - Csináljuk meg.

- Soha nem énekeltünk hozzá, csak alkottunk egy idióta táncot a refrénhez - röhög tovább hitetlenkedve.

- Majd most fogunk - húzom fel a karjánál fogva - El ne felejtsd az ablaktörlős részt.

Neil tovább nevet, de végül sikerül odaráncigálnom a színpadhoz, ahol pillanatok alatt beüzemelik nekünk a mikrofonokat, meg az összes többi kütyüt, és rákezdünk.

Imádom, hogy Niallel mindig ilyen jól érzem magam, elsütöttük az összes béna táncmozdulatunkat, amit imádott a közönség. Továbbra is kacagva indulunk az asztalunkhoz, mikor Cher rohan felénk. Szeme tiszta könny, és reszket.

- Gigi... Gigi... - próbál levegőhöz jutni, majd amikor sikerül neki folytatja - Justin... el... elájult.

Értetlenül nézek rá, és várom a továbbiakat, de Cher csak belekapaszkodik a kezembe és rángatni kezd.

- Kérlek... gyere.

Félve, és rosszat sejtve indulok kifelé, Niallel a hátam mögött. Te jó ég, mi történhetett?

Mikor kiérek úgy érzem, a talaj ki akar futni a lábam alól, de gondolkodás nélkül futok előre a bátyámhoz, aki a padlón terül szét. Selena ráborulva zokog, Demi pedig a mentősökkel beszél telefonon.

- Mi... mi történt? - nyögöm ki, miközben megfogom Justin szabad kezét és érzem, ahogy az én arcomon is könnyek csorognak végig.

- Gondjai vannak, Gigi - válaszol Cher - épp felszippantott valamit, mikor kiértünk és elmondta, hogy többször is csinált már hasonló dolgokat. 

- Nem. Az nem lehet... A bátyám... nem - összefüggéstelenül beszélek, de az lehetetlen. Nem igaz, nem, nem, nem!

- De így van, Gigi - törli meg a szemeit Sel - Rajtakaptam, ahogy valami idegen gyógyszert vesz be otthon. Azt mondta, az orvos írta fel neki. Kérdezgettem, hogy mire, de nem árulta el. Tudod hogy aggódtam?! És most... most már minden értelmet nyert.

- Te... te tudtál erről? - kérdezem mérgesen Niallt, bár csak azért, hogy legalább ő egy kis nyugalmat hozzon, de nem éppen úgy felel.

- Amikor hazajöttetek a turnéról... - kezd bele - Harry látta, ahogy füvet szív, de nem gondoltam, hogy...

- Harry tudta?! - kiálltok rá. Úgy érzem, lassan felforr a dühöm. Miért nem jön már az az átkozott mentő?!

- Igen, de Gigi, mi nem...

- ELÉG! - kelek ki magamból - Tűnj innen. Nem akarlak most látni.

- Gigi, kérlek...

- Niall, szerintem jobb lenne, ha elmennél - fogja meg a vállát Demi, én pedig észreveszem a szirénát, ahogy a kocsi befordul az utcára.

Megérkezik a mentő, felemelik Justint, ráteszik a hordágyra, majd megkérdezik, hogy ki szeretne velük bemenni. Nem kérdés, hogy Sel és én szállunk be az autóba. 

A kórházba beérve azonnal infúzióra kötik, és vért is vesznek tőle. Az események összefolynak, de a bátyám egy pillanatra végre felébred. A nővér kizavar minket, és közlik, hogy a bátyámnak ki kell tisztítani a szervezetét.

- Én nem tudom ezt felfogni - szólal meg Selena. Amióta beszálltunk a mentőbe, csak akkor beszéltünk, mikor kérdeztek. 

- Rendbe fog jönni - fogom meg a kezét, mert érzékelem, hogy most nekem kell erősebbnek lennem. Jól gondoltam, ugyanis Sel abban a pillanatban sírva fakad.

- Én csak... nem hiszem el, hogy mindezt megcsinálta és eltitkolta előlünk. Talán nem bízott bennünk? Miért nem mondta el, miért hazudott? Segítettünk volna neki. És most nézd meg mi történt... 

Átkarolom és fejét a vállamra borítom. Mikor valamennyire megnyugszik, közlöm vele, hogy hozok egy kávét. Egy darabig még biztosan itt leszünk.

Harry szemszöge

Meglepődve oldom fel a telefonomat, ami Gigitől jelez hívást.

- Te tudtad - szól bele kérdés nélkül - Tudtad, hogy a bátyámnak problémái vannak, te mindvégig tudtad...

Zaklatottan beszél, és a mondat végére már azt is hallom, hogy sír.

- Gigi, lassíts kérlek, nem tudom, hogy miről...

- A bátyám kórházban van, Harry. Elvesztette az eszméletét, mert ki tudja mióta használ különböző drogokat, és te - emeli fel a hangját - te ezt tudtad.

- Gigi, sajnálom, nekem fogalmam sem volt róla, hogy...

- Nem - szakít félbe - Hallgass, Harry, nem akarom tudni, mert jelen pillanatban mindenkinél jobban gyűlöllek, csak vagyok annyira önző, hogy a szemedre akartam hányni. 

Kinyomja rám a telefont, mire a kezembe temetem arcom. Gyűlöl engem. Azt mondta, hogy gyűlöl, én pedig teljesen megértem. Justin kórházban van. Elvesztette az eszméletét. De ez mind eltörpül amellett, hogy Gigi utál. 

.

.

.

.

.

.

.

Na, mi újság? :) Kicsit hosszabb, és kifejezetten bonyodalmasabb részt hoztam most nektek, amiről szeretném kikérni a véleményetek! Kérlek írjátok meg kommentben :)

Bennfentes titok: a következő részben egy SZAKÍTÁSNAK leszünk tanúi! Szerintetek kikről lesz szó? 

A következő fejezet dalai:

Demi Lovato - Confident

Adele - Someone Like You

James Bay - Impossible

   

II/3

- Justin, mi az Isten van veled? - segítem fel a földről, de feleslegesen, mert ismét térdre rogy és ismét elönti a róka a padlót. Még öklendezik egy darabig, míg én szótlanul várom a befejezést.

- Nem mondhatod el senkinek - néz fel féloldalasan, szigorú tekintettel. Nem akarok hinni a fülemnek, ennek a srácnak tuti elmentek otthonról!

- Justin, segítségre van szükséged! - kiabálom magamból kikelve.

- Nem, nincs - törli meg hosszú pulcsija ujjával a száját, majd leveszi magáról és megköszörüli a torkát - Nem tudhatnak róla. Gigi és... Selena... anyáék elől még el tudnánk titkolni, hiszen messze vannak tőlünk, de a húgom és a barátnőm...

- Ezzel nem csak magad teszed tönkre, hanem őket is - próbálom észérvekkel meggyőzni.

- Azzal teszem őket tönkre, ha elmondom nekik - ordít rám, majd félrenéz az erőlködéstől könnyes szemével és jóval halkabban folytatja - Igen, előfordult már párszor, hogy elszívtam egy füves cigit, néha nem csak szívtam, hanem másmilyen formában toltam magamba a szereket. De nem vagyok függő, nem őrültem meg, csak néha azt érzem, hogy kell. Három hónapig mindenre egyedül voltam, minden támadásra, minden stresszre, és egyetlenegyszer sem engedhettem el magam, nehogy a kishúgom vagy a szerelmem meglássa, hogy tönkremegyek lelkileg és fizikailag is. Összeomlottam, ezért csináltam hülyeségeket, de nem ment el az eszem. Nem vagyok már egyedül, és rendbe fogom szedni magam. Kérlek, Harry, hagyd, hogy ezt tegyem.

Jelenleg legszívesebben messze futnék, vagy csak szimplán megszűnnék létezni. Gigiért ölnék, ha kell, de abban is van valami, amit a bátyja mondott. Nincs szüksége felesleges fájdalomra. Justinnak időt kell adnom, ez lesz a legjobb döntés. Hagyom, hogy megpróbáljon saját magától meggyógyulni, de ha nem lesz változás az első dolgom lesz szólni a lánynak, akit szeretek. Vagy annak, akit ő szeret.

- Bemegyek, hozok neked vizet - közlöm, majd ott hagyom Justint a falnak dőlve.

Sophia szemszöge

- Azt mondod, Liam a próbájukra hívott el randizni? Hű, milyen romantikus - gúnyolódik rajtam Eleanor.

- Nem - cáfolom meg - Ha végeztek, elmegyünk valahová, csak mondta, hogy ha szeretnék, beugorhatok megnézni.

Vízcseppek gördülnek le a taxi ablakán, én kifelé bámulva gondolkodom. Tulajdonképpen nem beszéltük meg, hogy mi lesz a terv a próba után, remélem ő is így tervezi, ahogy én. És hogy az eső nem állja majd utunkat.

- Mi a helyzet veletek? - terelem el saját figyelmem.

- Nem tudom - sóhajt fel barátnőm - Kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy nekem most az tenne jót, ha itt hagynék mindent kicsit. Akárhova megyek, akármerre nézek, mindenről az elvesztett kisbabánk jut az eszembe.

- Még Louisról is - nézek felé, ám mikor nem válaszol, magam is meglepődök - Így van, nem igaz? Louról is ez a szörnyű eset jut az eszedbe.

- Nem akarom őt bántani, Sophia - temeti kezébe az arcát - De nem tudok ezzel mit csinálni, folyamatosan rajta töltöm ki a haragom és a szomorúságom, ő pedig nem érdemli ezt meg, és igazság szerint én sem.

- Hölgyeim, megérkeztünk - szól hátra a sofőr, mire bátorítóan simítom meg El karját, és kiszállunk a kocsiból.

Mikor belépünk a stadionba, Louis pont az egyik biztonsági őrrel beszélget az ajtóban, így azonnal magához vonja Eleanort, de ő csak elfordítja a fejét, így a csókjukból hűvös puszi lesz. Kényelmetlenül érzem magam, amiért ezt látnom kellett, ezért inkább beljebb megyek a színpadhoz, hogy megkeressem Liamet. Harry és Niall mellett ül a pódium szélén. Szegények, mint az alvajárók. Nem lehetett egyszerű végigcsinálni a mai napot a tegnap esti buli után. 

- Szia - köszön Liam és közben ad egy ölelést. A szemem sarkából látom, ahogy Niall és Harry mosolyogva összenéznek.

- Már csak egy dal van hátra, aztán mehetünk - birizgálja a kezem.

- Mehetünk - ismétlem meg - Hová is, egész pontosan?

Liam válaszra nyitja a száját, de ekkor egy nagydarab pali odaordít a fiúknak.

- Diana - hangzik a kiáltás, mire mindhárman felállnak és Lou is csatlakozik hozzájuk.

- Öt perc - fordul felém. 

- Nagyon remélem, hogy ebben már a felöltözésed és elkészülésed is benne van - incselkedem vele, mire elvigyorogja magát.

- Elkéstél - pillantom meg Liamet, ahogy kifelé sétál az épületből. Miután elénekelték a számot kijöttem, hogy ne legyek útban.

- Azt hittem, már elmenekültél - karolja át a vállam.

- Most már igazán elárulhatnád, hogy hová megyünk.

- Ami késik, nem múlik - fogja meg a kezem. Elhagyjuk a parkolókat, én pedig értetlenül nézek körül.

- Nem autóval megyünk?

- Nem, itt van a hely egy utcával lejjebb - állunk meg a pirosnál egy zebra előtt - A srácokkal fedeztük fel, mikor itt kezdtünk el próbálni. 

Tovább sétálunk, és egy egészen elhagyatottnak tűnő utca köszön ránk. Azért csak elhagyatottnak tűnő, mert minden egyes ház lepukkant, és régi, viszont az emberek hemzsegnek.

- Tudod, általában a horror filmek is hasonlóan kezdődnek - jegyzem meg, mire Liam felnevet.

- Ne aggódj, mellettem biztonságban vagy - villantja rám macsó mosolyát, én pedig egy szemforgatással válaszolok neki. 

Belépünk az egyik poros épületbe, és szinte el sem hiszem, ami ott fogad. Belül hatalmas élet van, bárpult, halk zene, és az egész be van rendezve, hogy ott is meglegyen az elhagyatottság látszata. Összességében isteni látványt nyújt a szememnek.

- Hű - mindössze ennyit tudok kinyögni, mikor leülünk egy asztalhoz és Liam már ki is kéri a két italt.

- Ne haragudj, hogy nem valami puccos étterembe mentünk... - kezd bele, de félbeszakítom.

- Ezt - nézek körbe még egyszer - sokkal többre értékelem, mint egy puccos éttermet. 

Liam arcára széles mosoly ül ki, ami felbátorít.

- Az ott egy mikrofon - állapítom meg, mire bólint - Menj fel.

- Mi? - kezd el köhögni az italtól, amit épp lenyelt volna.

- Igazán le akarsz nyűgözni? - húzom fel az egyik szemöldököm, neki pedig sunyi mosolyra húzódik a szája. Ekkor feláll, és odamegy a bárpulthoz. A kalapos srác, akivel beszélt, bólint és odakíséri Liamet a mikrofon elé. A kezébe ad egy gitárt, és középre rak egy széket.

- Hát, sziasztok, köszöntök mindenkit - szól bele halkan, mire susogásokra leszek figyelmes magam körül. Igen, ez pontosan Liam Payne a One Directionből - ma egy nagyon különleges lánnyal vagyok itt, aki szeret kihívások elé állítani, úgyhogy hát... fogadjatok sok szeretettel.

Justin szemszöge

- Arra gondoltam, hogy kifesthetnénk a falakat - szólal meg pár percnyi hallgatás után Sel - unom a fehéret.

Mosolyogva megsimítom a karját. Mindig így kéne, hogy legyen. Nem csinálnánk semmi mást, csak egész nap feküdnénk a kanapén és az ölemben tartanám. Piszkálnám a haját, és nem kellene elnyomnom magamban a rosszullétet. Úgy látszik, éjjel nem jött ki minden, mert még mindig szarul érzem magam. 

- Mit gondolsz, vegyünk a konyhába egy tévét? - kérdezi barátnőm.

- Elmegyek a mosdóba - motyogom gyorsan, majd ahogy kiérek a látóteréből felszaladok az emeletre és megcélozom a WC-t. Telerókázom azt is, és imádkozok, hogy ne lehessen hallani a földszinten. Miután úgy érzem, hogy már nem jön több, levágom magam a toalett mellé. Víz. Szükségem van vízre. Feltápászkodok és elmászok a mosdókagylóig, majd megengedem a csapot. Megmosom az arcom is és belenézek a tükörbe. Mi történt velem?

.

.

.

.

.

.

.

.

Sziasztok-sziasztok, meghoztam a legújabb részt! :) Kinek hogy tetszik?

Egyébként hatalmas információval érkeztem: ebben az évadban a srácok közül (Justin, Harry, Niall, Liam, Louis) háromnak is érkezik egy új szerelem/kapcsolat az életébe. Egyet már kitálhattok, aki nem más, mint Liam, viszont két fiú még hátra van. Kit szeretnétek a legjobban és kivel? :) Ugyanis nem titok az sem, hogy ismerjük a két lányt, aki belekeveredik majd a két másik srác életébe. A trailer (amit megtalálhattok felül, a menüpontoknál) sokat segít. ;)

Míg gondolkodtok, leírom a következő fejezet dalait:

Rihanna - Only Girl (In The World)

Taio Cruz - Dynamite

Bonnie Tyler - Total Eclipse Of The Heart

Nem rész, köszönet!

Egy csodálatos új borítót kaptunk a http://lifenexttous.blogspot.hu/ jóvoltából :)

Köszönjük szépen :))

II/2.5

Épphogy csak vettem otthon egy hideg zuhanyt, már indulhattam is vissza. Gigi nem akar velem beszélni, amit egyáltalán nem értek, hiszen én hibáztam, tudom, de utána ő hagyott faképnél és ő nem reagált semmire. Most pedig még fel is kell lépnünk még egyszer. Nem értem, hogy minek, de legalább népszerűsíthetjük az új dalunk. A jeges víz alatt pedig úgy határoztam, finoman Justinnál kérdezek rá arra, pontosan mit láthattak a fiúk odakint.

Gigi szemszöge

Harry lelépett, mialatt énekeltem, ami (bár a legkevésbé sincs ínyemre beismerni) nagyon rosszul esett. Talán nem kellett volna olyan durvának lennem vele, de annyit szenvedtem, míg a turnén voltam, most igazán megérdemli, hogy ő érezze magát szarul. Bár annyira úgysem fogja, mint én, azt tudom. Plusz, ahogy láttam az arcát, miután elküldtem, nem kifejezetten szomorúnak tűnt, inkább mérgesnek. Ó, olyan hülye vagyok! Akármi történhetett, én meg tök gyerekesen viselkedtem. Mi van, ha valami nagy a baj? Meg kell keresnem. 

- Lou, nem láttad Harryt? - megyek oda a bárpult melletti kanapéhoz.

- Hazaszaladt, de hamarosan jön szerintem, mert még lesz egy dalunk, amit meg kell mutatnunk - szól közbe Niall középről. Beülök a karfa mellé, szélre, így szöszi és Louis közé kerülök. Besüpped alattam a matrac, belőlem meg kitör egy hatalmas sóhaj.

- Mizu, kislány? - lök oldalba Lou.

- Elfáradtam. Őszintén. Életem legnagyobb élménye volt az elmúlt három hónap, de most már nem bánnám, ha ténylegesen vége lenne - próbálom másra fogni.

- Nézzétek már, az ott Sandy Mason? - nyitja tágra a szemeit Neil, mire hitetlenkedve nézek tekintete irányába.

- Az nem lehet - csóválom a fejem.

- De, az bizony ő - igazolja a tényeket Lou - Elég gáz lenne, ha nem hívnák meg az X-factor nyertesét.

- Miiiiii? - marad tátva a szám.

- Te honnan tudsz ilyeneket? - csodálkozik Niall.

- Ott voltam a döntőn - vonja meg a vállát Louis.

Ha belegondolok, igazából nem kellene, hogy meglepjen a hír. Sandy (akármilyen borzasztó személyiség) fantasztikus énekesnő, és az biztos, hogy nincs olyan, aki többet dolgozott és harcolt volna nála ezért. Néhány pillanatra el is gondolkodom rajta, hogy odamenjek-e köszönni neki, és érdeklődni felőle, de Harry érkezése megszakítja az ötletemet.

- Bocs, srácok, itt vagyok, mehetünk fel - dobja le magáról a táskát - Hol van Liam?

- A hangosítóval beszél - tápászkodik fel a másik két fiú.

- Harry, várj - ragadom meg a karját hátulról, mire bele is borzongok egyből. Elszoktam ettől, a spontán érintésektől, amik felviszik a pulzusomat az egekbe - Mit szerettél volna mondani?

- Már nem lényeg - húzza vissza a kezét, én meg úgy érzem, mintha soha el sem mentem volna. Mintha a kést soha nem rántották volna ki a szívemből, és ő most újra megforgatta volna.

Mielőtt erőt vehetném magamon, egy harsány hangra oldalra fordulok.

- Gigi - kiabál felém Sandy - Az első turnéd, hah? El sem hiszem.

Ez hiányzott még, hogy maga az ördög lánya lesújtson rám épp most.

- Igen. Te pedig tudsz énekelni, hah? El sem hiszem - kontrázok rá gúnyosan, mire szarkasztikus mosoly ül ki az arcára.

- Azt hallottam összeszűrted a levet Niall Horannal. Jó választás, bár mindig azt hittem Harry a kedvenced - hát ez a lány hihetetlen. Persze, hogy a nyereség még inkább rátett az így is felhőkarcolókat lehagyó egójára. 

- Ez nem igaz, csak barátok vagyok - nézek rá merőn, mire harsányan felkacag.

- Mind ezt mondják - simítja meg a vállam, én pedig érzem, hogy sürgősen itt kell hagynom, mert különben biztosan megütöm - Na, de ha megbocsátasz, mennem kell elkápráztatni mindenkit.

Harry szemszöge

- Ahh, végre letudtuk ezt a szart - töröli meg a homlokát Louis - most pedig mehetek vissza veszekedni Eleanorral. De jó nekem.

Azzal ránk villant egy fanyar mosolyt és kimegy a hátsó kijáraton.

- Megint gáz van? - veszem ki Niall kezéből a vizes flakont.

- Csak a szokásos. Elnek egy kis szünetre lenne szüksége. Mármint... úgy értem nem csak Louval kéne szünetelniük, hanem magát is pihentetnie kéne kicsit - bólintok, majd leülök Neillel a bárpult egyik székére.

- Beszélnem kéne Justinnal - fakadok ki - De előtte muszáj bedobnom valami töményet.

- Ja, igen, Liam elmondta - kér ki magának is egy italt - De hogy őszinte legyek, szerintem cseppet felfújjátok a dolgot.

- Igen, először én is így gondoltam - értek egyet - Ezért kérdezem meg őt mindenekelőtt.

Niall csodálkozva nyeli félre a sörét.

- Miért, kit kérdeztél volna?

- Hát úgy volt, hogy Giginek szólunk... - hajtom le a felest, amiben igazából fogalmam sincs mi volt, talán valami vodka keveréke.

- Ember, normális vagy? - húzza fel szemöldökét a szöszke - Lehet, hogy életében ez volt a második slukk vicces cigije, te meg ijesztgetni akarod itt szerencsétlen kishúgát?

Azt hiszem, most már látom, miért lettek ők ketten olyan jóban. Gigi és Niall. Nagyon hasonló a gondolkodásuk.

- Tudod, mit nem értek? - kérdezem habozva. Neil kérdőn néz rám, azt üzenve, hogy folytassam - Hova lett Dylan O'Brien? A közös képek nem tűntek el, de ő nincs itt. Most akkor mi van?

A néhány pohár pia meghozta a nyelvem, amit egyértelműen Niall is észrevesz. Francba. Nem fog mondani semmit.

- Nem nekem kéne tájékoztatnom - feleli diplomatikusan.

- De tájékoztatsz, mert a barátom vagy - próbálom kijátszani.

- Ahogy a Gigié is. Értelek, Hazz, de nincs jogom bármit is kikotyogni. Nem lenne fair vele szemben. 

Fair? Igen? És az fair volt, mikor hidegen hagyták a könyörgéseim a három turnén töltött hónapon keresztül?! Épp belekezdenék beszédembe Niall ellen, de társaságot kapunk.

- Helló, srácok - ül le Gigi a Niall melletti székbe. Hát persze. Még véletlenül se a közelembe.

- Mizu? - töri meg a csendet a közös legjobb barátunk.

- Volt szerencsém beszélni Sandyvel. Még kedvesebb, mint a verseny alatt volt - forgatja meg szemeit - De vicces volt, azt hitte volt közünk valami.

Elneveti magát, én meg majdnem visszaköpöm a löttyöt a poharamba.

- Jézus, miért? 

- Ki tudja? - vonja meg a vállát - De biztosítottam róla, hogy semmi ilyesmiről szó sincs.

Gigi rámosolyog, nekem pedig most rögtön itt kell hagynom a pultot, vagy menten idehányok. 

Ha már felálltam, elindulok megkeresni Justint, de sehol nem találom. Remek. Egyetlen feladat lett rám bízva, de azt sem sikerült megcsinálnom. Alig várom, hogy Liam és Lou elkezdjen faggatni arról, hogy mire jutottam.

Gigi szemszöge

Szánalmas vagyok, amiért Harry előtt hintettem el, hogy azt hitték Niallel több van köztünk, mint barátság. Tudom. Úgy viselkedek, mint egy tizenhárom éves. Ezt is tudom. De most csak azt érzem, hogy dühít, amiért kicsit sem foglalkozott vele, sőt, ott hagyott minket, szinte rögtön az érkezésem után. 

Miután szokásom az először-cselekszünk-utána-gondolkodunk életmód, idegesen felsétálok a színpadra és odaszólok a hangosítónak.

Harry szemszöge

Már épp feladnám a keresést, mert amúgy is meghallom Gigit énekelni, mikor furcsa hangokat hallok az épülettel szembeni sikátorból. Nem fogok csak úgy elsétálni, de ki tudja mi történik ott. Megragadok egy seprűnyelet, amit az ottani kukából rángattam ki és elindulok a sikátorok felé.

Jó, ez nem verekedés vagy dulakodás hangja. De akkor mi?

Valaki erőlködik.

Kicsit közelebb megyek és meglátom, hogy egy srác térdel egy fémkuka mellett és rókázik. Még közelebb megyek, amikor...

- JUSTIN?!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Nem fűznék hozzá inkább semmit, viszont várom a véleményeket! :)

A következő fejezet dalai:

One Direction - Diana

One Direction - Last First Kiss

Lil Wayne, Bruno Mars - Mirror

II/2

- Ez nagyon gáz - állapítja meg Louis befelé menet.

- Nyugodj le. Lehet, hogy csak egy alkalomról van szó - próbálom reálisan látni a dolgokat - Néha mindenki kipróbálja. Végül is... buli van, vagy mi.

Igyekszem magamat is meggyőzni, de nem járok túl nagy sikerrel.

- Szerintem legalább Giginek akkor is szólnunk kellene - mondja Lou, mire szúrós tekintettel nézek rá. Nem tudhatjuk a dolgok miértjét, és Gigi a kishúga, aki most jött haza élete első turnéjáról.

- Harrynek szólunk - döntöm el - Ő majd tudni fogja, mit tegyünk.

Harry szemszöge

Selena felkonferálja a következő meglepetésvendéget, aki nem mellesleg a legújabb sztárfiúcska, Shawn Mendes. Távol kell tartanom Gigit tőle, biztos ő is csak olyan tipikus "épp, hogy befutottam, úgyhogy belekapaszkodok mindenkibe" alkat. Felhangzik a számomra egyetlen ismert dala, én pedig egyre ingerültebben figyelem, ahogy Gigi mosolyogva énekel, táncol és tapsol az idióta szám ütemeire.

- Mizu? - pillantom meg Lout és Liamet közeledni.

- Harry, figyelj, nem tudtuk kinek szóljunk vagy hogy szóljunk-e Giginek... - kezd bele Louis.

- De ne itt - szakítja félbe Liam, ezután elindulunk kifelé. Te jó ég, Gigivel történt valami? Mindketten elég idegesnek tűnnek, én pedig ilyenkor csak a legrosszabbakat tudom feltételezni. Hátramegyünk a vészkijárathoz, ahol hál' Istennek senki nem járkál most.

- Na, szóval kint voltunk Liammel és akkor megláttuk Justint, aki szerintem füvet szívott. Nem tudjuk,  hogy egyszeri, vagy néhányszori alkalom volt-e csak, mert most érted... fiatal, sokan kipróbálják. Ezért jöttünk hozzád először és nem Gigihez. Érdemes-e neki mondani, vagy semmi komoly, csak szóval...

- Oké, srácok, elég - hallgattatom el Lout - Komolyan megijesztettetek, azt hittem valaki halálos beteg, vagy valami. Egy füves cigit láttatok nála, nem azt, hogy épp vénásan ad be magának valamit, vagy pirulákat vesz be. 

- De egyedül volt, Harry - folytatja Liam - Nem arról volt szó, hogy baráti társaságban a buli közepén elszabadulnak a dolgok. Egyedül állt kint, és miután befejezte körbenézett, hogy látta-e valaki. 

Liam általában az négyünk közül, aki mindig a legtisztábban látja a dolgokat. Mivel most ő sem tűnt nyugodtnak, kezdtem én is elgondolkodni rajta, hogy menjek-e Gigihez, vagy sem. 

- Az is lehet, hogy csak azt nem akarta, hogy a lesifotósok meglássák - próbálom kicsit magamat is meggyőzni.

- Teljes titokban tartottuk a buli helyszínét és a hátsó, rejtett ajtón ment ki - lomboz le Liam. Ismét.

- Rendben - jelentem ki fájdalmasan - Beszélek Gigivel. Majd ő mond az egészre valamit. Ha pedig felesleges az egész hajsza, akkor engem már úgysem tud jobban utálni.

Visszamegyünk bentre, bár június közepe van, éjszaka azért rendesen le tud hűlni a levegő. Ahogy végigsétálunk a szűk folyosón, megpillantom Gigit a bárpultnál. Figyelmen kívül hagyva, hogy Shawnnal beszélget, megszólítom.

- Harry, épp a mondat közepén jártam, nem zavar? - fordul felém.

- Nem igazán - nézek másfelé - Mondani szeretnék valamit.

- Akkor azt hiszem, bármi is az, egyelőre várhat - próbál lerázni, majd tekintete újra a srácon állapodik meg. Látom rajta, hogy ezt élvezi, és máskor partner is lennék az ilyesfajta játékokban, csakhogy ez most nem rólunk szól.

- Gigi, kérlek.

- Akármit is akarsz mondani, Harry, volt rá esélyed - na jó, nyilván azt hiszi, hogy teljesen másról akarok vele beszélni, nem a bátyjáról - Most pedig, ha megbocsátasz, fel kell mennem a színpadra. 

Szinte félrelök, ahogy elmegy mellettem, köpni-nyelni nem tudtam. Ránézek Shawnra, aki meg sem próbál velem beszélgetésbe elegyedni, csendben issza a koktélját szemben a csapossal. Okos döntés.

Gigi ekkor már teljes átéléssel énekel, én meg leborulok az egyik kanapéra Niall mellé. 

- Ne kérdezz semmit - morgok rá szigorúan, reagálva a kíváncsi tekintetére. 

- Nem akartam, Hazz . De akármennyire is utálni fogsz ezért a kijelentésemért, te szúrtad el. Még három hónappal ezelőtt - mered maga elé.

- És az a megoldás, hogy a gondjaink megtárgyalása nélkül turnéra megy? Én próbáltam hívni, üzenni neki, de semmit nem reagált - fakadok ki - És most visszajött és megint nem beszélünk. Semmit. Pedig azt hittem, más lesz. Azt reméltem, nem csináljuk megint ugyanazt, mint három hónapja.

- Hazz... - kezd bele Neil a vigasztalásba, de nem akarok erről beszélni vele újra. Nem érdemli meg, hogy haragudjak rá, vagy hogy bunkó legyek vele, de akaratom ellenére borzasztó irigy vagyok rá. Gigi egyik legjobb barátja lett a koncertkörút alatt, pedig nem is látták egymást. Persze, ha nem nézzük a rengeteg videóhívást. Én meg ezalatt ragasztgattam a ripityára tört kicsi szívem darabjait. Elegem van.

- Hazaugrok a lakásunkba a meglepetés szereplésünk előtt - szólok oda, miközben felállok a fotelből és ellenőrzöm a tárcám a farzsebemben. 

- Nem fogsz visszaérni - húzza össze a szemöldökét Niall.

- Sietek - lehet kések egy kicsit, de el kell innen szabadulnom. Agyalhatok azon a kocsiban, hogy mi legyen Justinnal meg a füves sztorival. Talán először őt kéne kérdeznem.

.

.

.

.

.

.

.

Sziasztok! Rövid, tudom, ne haragudjatok, de az az igazság, hogy annyira legyengültem a kórházas élményeim után (amikről itt tudtok olvasni: http://lifenexttous.blogspot.hu/2016/05/ket-het-korhazban-avagy-mononukleozis.html

http://lifenexttous.blogspot.hu/2016/05/ket-het-korhazban-avagy-mononukleozis_30.html

http://lifenexttous.blogspot.hu/2016/05/ket-het-korhazban-avagy-mononukleozis_61.html ), hogy nem bírok többet írni. Remélem, a következő rész hosszabbra sikerül, de egyelőre nem ígérek semmit. :(

Mindenesetre itt vannak a következő fejezet dalai:

One Direction - No Control

Bridgit Mendler - Hurricane

Ashley Tisdale - It's Alright, It's OK

Annyit elárulhatok, hogy egy első évados szereplő tér majd vissza. Tippek, hogy ki lehet az? :)

II/1.5

Gigi szemszöge:

- Gyorsan öltözz át, már várnak minket! - Hallom meg Sel kiáltását, miközben elfut az ajtóm előtt. Ő még beugrik egy gyors dedikálásra. Fogalmam sincs, hogy csinálja, én épp hogy eljutottam az öltözőmig, ő már készenlétben áll a rajongói fogadásához. 

Átnézem az Afterre kirakott ruháim és úgy döntök, hogy a fehér szettem veszem inkább vissza, ami ugyan rajtam volt már a koncerten is, de az áll a legjobban. Igyekszem elhessegetni a gondolatot, hogy főként Harry előtt akarok szexi lenni, de elismerem, meglepett, hogy eljött. Nem hittem volna, hogy itt lesz, miután egyszer sem keresett a turné alatt. Persze, néhányszor váltottunk egymással pár üzenetet, de végképp bebizonyosodott számomra, hogy csak egy voltam (vagyis lehettem volna) neki a sok közül. Ez is közrejátszik talán abban, hogy ma este dögös akarok lenni. Egy olyan nő, akit semmi nem érdekel. Főleg nem az, hogy itt van. Hiszen őt sem érdekeltem soha igazán. 

- Gigi, hol vagy már?! - Ó, ezek szerint kicsit elbambultam a gondolatmenet közben, Selena már készen is van, indulnunk kellene át a másik épületbe. Szerencsére a sminkemen nem sokat kellett javítani, nem izzadtam le annyira. Öt-tíz perc múlva végre limóba is szállhattunk.

Selly már találkozhatott a bátyámmal, volt ideje rá, míg én készültem. Alig várom, hogy én is láthassam, bár mi már nagyjából megszoktuk, hogy ő távol van, de a legtöbb turnéjára általában engem is magával vitt, csak meghúzódtam a háttérben. Ilyen viszont, hogy én vagyok messze tőle, még nem sűrűn volt. 

- JUSTIN! - Pillantom meg hátulról, és a nyakába is vetem magam. Annyira hiányzott! Miután kiölelgettük magunkat, akkor veszem észre, hogy nincs egyedül. Vele van Cher, Demi, Niall, Louis, Liam és... és Harry. Nagyszerű. 

Chernek és Deminek is a nyakába borulok, majd jön Niall, aki talán a tesómon kívül a legjobban hiányoltam. 

- Mizu, kiscsaj? - Ölel tovább - Sokat változtál már a legutolsó FaceTime-unk óta is - röhög fel, mire én is elnevetem magam, hiszen körülbelül egy hete volt az ominózus videóhívás. 

- Gyere ide Lou bácsihoz - kap a karjaiba Louis is, majd következik Liam. Harry marad utoljára, természetesen, de mielőtt el kezdenék gondolkodni a helyzet kínosságán, ő is megölel.

- Szia, Gigi - súgja a fülembe olyan halkan, hogy szinte már csak én hallom. Elég, Gigi, tartsd magad ahhoz, amit megbeszéltünk!

- Hazz - válaszolok közömbösen és kibontakozok az öleléséből.

- Okkké, asszem' mennünk kéne, le ne maradjunk a híres Justin Bieber és persze a One Direction fellépéséről - menti meg a helyzetet Neil, amiért hálásan nézek rá, de ahogy látom, Harry is. Még neki áll feljebb, hát persze.

Belépünk a sokkal kisebb épületbe, ahol helyet kap egy viszonylag nagy bárpult, egy jó pár asztal, szék és kanapé, egy tánctér és az elmaradhatatlan színpad. A terem lila és rózsaszín fényekben úszik, de a kellékek feketék. Meg kell hagyni, iszonyú jól néz ki. 

- Hölgyem és uraim - lép fel a színpadra Selena, mire ismét hatalmas sikításban és tapsban részesül - Köszönöm szépen, tényleg. Köszönök mindent. Köszönöm a stábnak, azoknak, akik lehetővé tették a turnét, a szüleimnek, akik már nagyon várnak otthon, a szerelmemnek és a barátaimnak, természetesen a rajongóimnak, és mindenkinek, aki valamilyen módon részese volt ennek a hatalmas kalandnak. Most pedig örömömre szolgál bejelenteni, hogy jó néhány sztárvendég fogja a ma esti partit gazdagítani. Elsőként köszönthetjük az én egyetlen csodálatos barátomat, JUSTIN BIEBERT - kiabálja Sel és ezzel egy időben kezdetét is veszi az őrület. 

Remekül érzem magam, a bárpult mellett állok és a bátyámmal együtt üvöltöm a szöveget.

"You ain't gotta be my lover for you to call me baby

Never been around no pressure, ain't that serious

Can we, we keep, keep each other company

Maybe we, can be, be each other's company

Oh company"

Teljesen beleélem magam, mígnem valaki beférkőzik a hátam mögé.

- Úgy látom, valaki nagyon jól szórakozik - szólít meg Niall, mire örömmel fordulok hátra.

- Jó érzés itthon lenni - értek vele egyet - A turné fantasztikus volt, hatalmas élmény, de... Nem bánom, hogy hazajöttünk végre.

- Kérdezhetek valamit? - pillant rám félénken.

- Már megtetted - mosolygok rá sunyin.

- Mi van most Dylannel? Tudom, hogy a koncertsorozat végéről el kellett mennie, vissza forgatni.

Valahogy már vártam ezt a kérdést, mert  bár végig tartottuk a kapcsolatot, igyekeztem kerülni ezt a témát. Nem tudtam, mennyire számol be róla Harrynek, meg annyira friss is volt még a dolog.

- Neki... szóval valóban vissza kellett mennie forgatni a Teen Wolfot - láttam Neilen, hogy ezzel nem elégítettem ki, úgyhogy nehézkesen, de folytattam - Egyetlenegyszer, egy koncert után... megcsókolt. Aztán nem nagyon beszéltünk róla, utólag visszagondolva talán azért, mert már tudta, hogy ott kell hagynia minket. Majd valóban lelépett. Azóta beszéltünk néhányszor, de arról, ami történt, soha. Úgyhogy nem tudom... igazság szerint... nem viselt meg annyira, érted? - húzom el a számat.

- Van... szóval... van valami különösebb oka, hogy nem viselt meg? Vagy inkább valaki...? - kísérelte meg a kérdést, de hál' Istennek az én egyetlen drága jó bátyám megmentett és felkonferálta a következő fellépőt, a One Directiont.

- Nem úsztad meg, ne reménykedj - pillant rám vissza Niall, majd lehúzza a sörét és elindul a pódium felé.

A fiúk is köszöntenek mindenkit, aztán belekezdenek.

A srácok fellépésekor mindenkire kedvesen mosolygok, de Hazza tekintetét igyekszem kerülni. Ténylegesen ettől féltem, hogy kínos lesz, erre pont én teszem azzá. Nyilvánvaló, hogy Harrynek egyáltalán nem gáz a helyzet, miért is lenne az. Utálom magam érte, hogy nem tudok átsiklani azon, ami kettőnk között történt. Történt egyáltalán valami? Szerinte biztosan nem. 

Ahogy lejönnek a színpadról, megcélozom a mosdót, hogy angolosan megszökjek Niall és a kérdései elől. 

Liam szemszöge

Lepacsizok a fiúkkal a fellépésünk után és úgy érzem, jól esne egy hideg sör. Társaságot keresnék, de Niall és Harry nagyon sutyorognak, Lou elvonult telefonálni, szóval egyedül indulok a bárpulthoz. 

- Egy korsó lesz - intek a pincérnek, majd körülnézek és olyat pillantok meg, amire nem is számítottam volna - Sophia?! 

- Liam? Csak nem? - fordul oda hozzám felhúzott szemöldökkel - Mikor is? Három hónapja? Más ilyenkor ás magának egy gödröt az elutasítás szégyenében...

- Mi? - Lepődök meg - De... én... nem utasítottalak vissza. Hiszen azóta nem is találkoztunk, mióta együtt énekeltünk.

- Mert nem hívtál fel - jegyzi meg kínosan. Ez az egész helyzet kezd egyre kínosabbá válni. 

- Felhívni? De hát hogy hívtalak volna fel, mikor... - elgondolkodva tekintek vissza arra az alkalomra. Basszus! Hiszen megadta a számát! Pont az a nadrág van rajtam, ezért félénken nyúlok a farzsebembe. Egy szétmosott papírdarab kerül a kezeim közé - Basszameg! Ne haragudj, teljesen elfelejtettem, hogy adtál telefonszámot, azt hittem csak úgy elköszöntünk és... nyálasan hangzik, de abban a pillanatban nem tudtam másra figyelni, csak a szépségedre.

- Óóó, igen, ez rendkívül nyálas volt, de talán meg tudom bocsátani a ballépésedet - vigyorog rám.

- Hé, támadt egy ötletem - próbálom fenntartani a beszélgetést - a múltkor olyan jól szóltunk együtt, volna kedved most is előadni egy dalt? 

- Éh-é-én nem vagyok énekes - dadogja nevetve - A múltkori éppen nem volt olyan rossz, de a tánc a mesterségem, az éneklés... hát nem is tudom...

- Gyere már - győzködöm - ma este akárki felmehet a színpadra.

Úgy érzem, sikert értem el, mert Sophia nehézkesen feláll a székből és kivonulunk az asztalok elé. Odaszólok a DJ-nek és kérek egy olyan dalt, amivel nem lőhetek mellé és kellőképpen nyálas ez is ahhoz, hogy éreztessem a szándékaimat (ha szegény lány nem jött volna még rá).

Soph már ott vár a pódiumon álló bárszéken és elrendezte magunk előtt a mikrofonokat, mikor én is mellé ülök és megszólal a zene.

- Na, most mondd, hogy nem volt jó - sétálok le vele a lépcsőn.

- Hé, Liam - fut oda hozzánk Louis, majd észreveszi, hogy nem vagyok egyedül - Ó, ne haragudjatok, nem zavarnék, ha nem lenne fontos. Kikísérsz egy cigire?

Nem szívesen akarom ott hagyni Sophiát, de látom Loun, hogy tényleg baj van, ezért elnézést kérek és kimegyek Louis-val a hátsó ajtón.

- Mi történt, haver? - csapok bele a lecsóba.

- Azt hiszem... azt hiszem szakítanom kéne Eleanorral - nézi merőn a földet. Nem szólok semmit, csak várom, hogy folytassa - Tudod, hogy a babaügy óta egyre többet veszekedünk. Esküszöm, én igyekeztem mindenben mellette állni, de mindhiába, egyre ingerültebb. Próbáltam már vele beszélni erről, és azt is ajánlottam neki, hogy keressen fel egy szakembert. El is ment hozzá, de azután meg már valahogy minden baj volt neki. Akármit csináltam, semmi nem volt jó, érted? Úgy érzem, neki tenne a legjobbat a külön töltött idő. Kicsit magára kellene koncentrálnia és azt hiszem, velem ez nem megy.

Nem is tudom, mit reagáljak erre, csak próbálom összeszedni a gondolataim, mikor köhögésre leszünk figyelmesek.

- Bocs, tesó, hogy ez nem témába vág, de az ott... az nem Justin? - Nézek az oldalfalak mögé.

- Füvet szív? - kérdezi Lou, mikor megpillantjuk, hogy egyedül van és egy kisebb pipát vagy ahhoz hasonlót fog a kezében.

- Ó, te jó ég. Louis, mit csináljunk? 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Először is szeretnék mindenkitől elnézést kérni, amiért ENNYIRE későn hoztam részt, de igazság szerint kórházban voltam (életemben először) két hétig és nem tudtam egy percet sem írni. :(

(Ebből kifolyólag nem haladt a másik blogom és a kritikás oldal sem.)

Remélem azért örültök, hogy végre megérkezett a legújabb fejezet, már jól vagyok, úgyhogy most már rendszeresen fognak érkezni. :)

Ki mit szól a mostanihoz? :) Várom a véleményeket!

A következő rész dalai:

Shawn Mendes - Stitches

Meghan Trainor - NO

One Direction - Same Mistakes

Lehet találgatni kommentben :)

II/1

Harry szemszöge:

él év... Fél év telt el azóta, hogy kiálltunk az X-factor színpadjára az Another World-el. Most újra úton vagyunk a stadionba, de ezúttal nem mi csináljuk a show-t. Selena Gomez turnéjának utolsó állomására megyünk, ahol történetesen az a lány a sztárvendég, akit három hónappal ezelőtt hagytam elmenni. Nem válaszolt a hívásaimra, sőt, egy idő után egyenesen hangpostára kapcsolt a telefonja. Nem beszéltünk a három hónap alatt semmit, de boldogan nézegettem a koncertek képeit, ahogyan látható, hogy azt csinálja, amit szeret. Biztosan boldog most.

- Izgulsz már? – lökte meg Lou a vállam, miközben az ablakon bámultam kifelé.

- Mi? Dehogy, csak bambultam – hazudom.

- Nekünk feleslegesen lódítasz, Hazz – szól vissza – Hallottad Nialltől, hogy Giginek már fekete a haja? Le is vágatta.

Ja, persze. Gigi és Niall Gig távolléte alatt öribarik lettek, mindennap beszéltek, én viszont nem bántam, mert így legalább folyamatosan volt valami infóm róla.

- Tudom, Louis. Képzeld, amúgy is láttam már az instáján – zárom le a beszélgetést.

Mire megérkezünk a helyszínre, az már – nem meglepő módon – tömve van. Hat testőrrel karöltve sétálunk a VIP szekcióhoz, a külön székekhez.

- Héé, srácok, titeket is lehet látni? – borzolja össze valaki a hajam hátulról. Cher, Justin és Demi ülnek a fejünk fölötti székeken.

- Hogyne lehetne? Nehéz felemelni a telefont, mi? – szól vissza Liam gúnyosan, de mosolyogva.

Cher felhúzza a szemöldökét és ránk vigyorog, majd lassan leoltódnak a lámpák és megszólal egy visszaszámláló hang. Minden reflektor a színpadra irányul, elindul a műsor.

Mikor kilép a közönség elé, szó szerint leesik az állam. Rosszul látnék? Elment egy aranyos, bizakodó, de félénk lány, és most itt egy magabiztos, szexi nő Rihanna dalával. A haja valóban fekete, épp hogy váll alá ér és egyenes. Hosszú ujjú, testhezálló fehér felsőt visel, amiből kint a hasa. A nadrág is fehér, latex. Akaratlanul is elfog a féltékenység, mikor meglátom a formás fenekét, illetve ahogy körbetáncolják a pasik. Nem lenne szabad féltékenynek lennem, hiszen semmi közünk egymáshoz. Már nincs.

Nem vesz észre, és ami szarul esik az az, hogy nem is keres. Nem tudom hányféleképpen töri még össze a szívem, de minden egyes alkalommal sikerül neki.

Vége a számnak, hatalmas tapsot és sikítást kap. Ilyenkor előjön a szerény személyisége és csak mosolyogva mered a közönségére.

- Gigi Bieber, hölgyeim és uraim! – mutatja meg magát Selena. A show további részében előadja a számait, én pedig bunkón előveszem a mobilom. Azon agyalok, hogy tudott így megváltozni minden ennyi idő alatt. Egyetlen dolog viszont megmaradt: az érzéseim iránta. Van az a pont, amikor egy hónapja nem látod, nem válaszol a hívásaidra, üzeneteidre, ezért elhatározod, hogy feladod. Kihasználod, hogy te vagy a Harry Styles, elmész egy buliba és megdugod a legelső csajt, aki az utadba kerül. Tudod, mi van akkor? Semmi. Végig rá gondolsz, és arra, amiket együtt csináltatok. Nem tudod kiverni a fejedből akkor sem, ha mindent megpróbálsz ellene. Na, velem pontosan ez történt.

Eljött az utolsó dal ideje, amikor is Sel és Gigi együtt énekelnek. Ekkor leteszem a telefonom, és várom, hogy újra láthassam. Istenem, de szánalmas vagyok!

Selena lihegve hívja magához vissza Giget, aki a mellettem lévő lépcsőn megy fel. Vajon észrevett már? Nem hiszem.

És akkor... akkor történt, hogy lenyúlt a hozzám közeli statisztához a mikrofonjáért, így pillantásunk összeütközött. Nem tartott sok ideig, talán 2-3 másodpercig, de annál többet jelentett. Mert éreztem benne valamit, vagy talán csak érezni akartam. Ezután Gigi sietve kikapta a mikrofont a pasi kezéből, most meg már rohan is felfelé.

Előadják az utolsó számot, ami közben Gigi úgy viselkedik, mintha nem történt volna az előbb semmi. Szexin táncol a dal közben és úgy tűnik, teljesen elengedi magát.

- Ilyenkor azért elég furán érzem magam, mikor a barátnőm és a húgom járnak párzótáncot egymással – kiabál előre Justin, mire mindenki felnevet a társaságból. Oldalra nézek, és látom, ahogy Neil folyamatosan csinálja a képeket és a videókat Gigiről. Bárcsak én tehetném ezt meg. De nem úgy, mint a legjobb barátja. Úgy, mint aki azért örökíti meg ezeket, hogy aztán büszkén nézegethesse, majd évekkel később pedig az unokának mutogathassa. Jézusom, mikre gondolok?!

A shownak vége, Gig még egyszer rám pillant a taps alatt, de rögtön el is kapja a fejét, mikor érzékeli, hogy én is egyenesen a szemébe nézek.

Mi megvárjuk, hogy kiürüljön a stadion, utána sokkal egyszerűbb a kimenekítésünk.

- Srácok, ugye jöttök az Afterre? – áll fel Demi a helyéről.

- Ki nem hagynánk – válaszol neki Niall, és abban a pillanatban bele is pirul.

Én szótlanul ballagok a hátsó kijárat felé, és reménykedve játszom le előre a fejemben az After parti lehetőségeit.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Meg is érkezett tehát a második évad, remélem mindenki örül neki! :)

Elnézést kérek a rövidségért, és azért, hogy nem nagyon történt benne még semmi, de azt szerettem volna, ha ez ilyen bevezetőszerű lesz, és úgy istenigazából az 1.5-ben indulnak el a dolgok, ott fog majd találkozni rendesen Harry és Gigi is. :)

Addig is, míg várunk rá, lehet találgatni, itt vannak az 1.5 dalai:

Justin Bieber - Company

One Direction - You & I

Ellie Goulding - Love Me Like You Do