2018. febr. 23.

II/6.5

Harry szemszöge:
Igen, teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy most én vagyok a világ legrosszabb embere. A legjobb barátom és a lány, akibe talán szerelmes vagyok... Mégis ki tudná ezt csak úgy feldolgozni? Nekem nem megy. Nem most. Nem azonnal.
- Louis, nem megyek vissza - szóltam bele azonnal a telefonba, ahogy Lou képe megjelent a kijelzőn.
- Legalább elárulhatnád pontosan, hogy mi történt. Merre vagy? 
Szegény Lou, pontosan tudom, hogy most elég baja van El miatt, erre foglalkozhat az én gyerekes szerelmi bánatommal.
- Meg se próbálj kimászni ebből - látott bele a gondolataimba - erre valók a barátok. Szóval hol vagy?
- A hegyekben - közöltem teljesen őszintén, mire Louis egy óriási felkiáltással válaszolt.
- TESSÉK?! - kérdezte megrökönyödve. - Ó, várj. Azon a kis dombos területen, ahová mindig elbújtál, ha jött egy újabb lány?
Marhára nem volt kedvem veszekedni, úgyhogy csak rávágtam egy igent, bandatársam pedig nagyjából egy óra múlva beállt új járgányával a kialakított parkolóba. Felmásztunk a hegyek közé, a szokásos helyre, ahonnan az egész városra tökéletesen rá lehet látni. Hihetetlen, hogy sosincs itt senki, annyira gyönyörű. Létezhet, hogy mi tudunk egyedül erről a varázslatos tájról?
- Most már kibököd? - küszködött velem Lou.
- Mennyit tudsz?
- Nagyjából semmit - tárta ki karjait védekezőn. - Niall teljesen ki van akadva, hogy hívogat, te pedig nem veszed fel a telefont. Mindent összecsomagoltál, csapot-papot úgy hagytál a szállodában, szóval mindenki nagyon aggódik.
- Most még... nem szeretném visszahívni Niallt - mondtam ki. Igazából jól is esett, hogy végre valakivel igazán nyílt lehetek. Lou már nagyon jól ismer, pontosan eléggé ahhoz, hogy meglepődjön a közös barátunkkal való viszályomon. - Megcsókolta Gigit.
Louis most már kicsit sem tűnt meglepettnek, inkább dühösnek.
- Na jó, ebből elég volt - tápászkodott fel ülő helyzetből. - Én mindig támogattam a döntéseiteket, meg minden, de most komolyan... az a lány aranyból van talán? Nem ismerek rátok. Megéri, úgy értem, igazán megéri miatta berágni egymásra?
- Lou, hagyd abba - állítottam le talán kicsit erőszakosabban, mint kellett volna. - Te ezt nem értheted.
- Ó, nem? Valóban? Mert nekem nem volt többéves kapcsolatom, amiben egyébként ott hagytak nem olyan rég?!
- Nézd, sajnálom - sóhajtottam mélyet. - Nem akarok veled veszekedni. Niallel sem. Csak egy kis időre van szükségem, hogy feldolgozzam. Olyan nagy kérés lenne ez?
Még beszélgettünk kicsit Louval, majd ott hagyott, hogy meggyőzze a többieket, minden rendben velem, csupán beteg lett a kutyám a szülői házban, ezért most kicsit kivagyok. Igen, biztosan mindenki el fogja hinni.

Gigi szemszöge:
Tudtam, isten bizony biztos voltam benne, hogy ezt nem kéne. Még én sem tudom, hogy van-e értelme ennek az egésznek, ami Niallel köztünk alakul, hiszen ő az egyik legjobb barátom, ráadásul magam sem tudom, túl jutottam-e teljesen Harryn. Azt hittem, igen. Azt hittem elég lesz egy fél nyár arra, hogy elfelejtsem, de az élet nem ilyen egyszerű, ugyebár? 
Már csak az a kérdés, hogy miért voltam akkor olyan hülye, hogy beleugrottam ebbe az egészbe Niallel. 
- Elértétek? - kérdeztem kétségbeesetten előbb említett barátomat telefonon.
- Lou most találkozott vele. Azt mondja, nincs olyan nagy baj, csak beteg valami kutya.
- Mi? Milyen kutya? - értetlenkedtem.
- Fogalmam sincs - válaszolt kimerülten Niall. Szegény egész éjjel megállás nélkül csak hívogatta Harryt. Komolyan, még éjjel kettőkor is, mikor már azért elég valószínű, hogy szimplán csak aludt. - Gigi, ha őszinte akarok lenni, akkor úgy érzem, hogy szó sincs itt semmilyen kutyáról...
- Az egész a mi hibánk - szakítottam félbe. - Ez az egész... butaság volt.
A vonal másik végén csend fogadta a mondandóm, úgyhogy már pont elkezdtem volna "halózni", mikor beszélgetőpartnerem megszólalt.
- Melyik része volt butaság? - kérdezte, én pedig teljesen lefagytam.
- Niall... én nem tudom - vallottam be őszintén. - Talán csak kimerültek voltunk érzelmileg, mikor ez az egész történt... Neked hiányzik Demi, én pedig...
- Talán még mindig nem vagy túl Harryn - fejezte be most ő helyettem.
- Annyia sajnálom. Kérlek tudd, hogy soha nem akartalak kihasználni, vagy ilyesmi.
- Gigi, megértem - köszörülte meg a torkát. - És igazad van. A Demis dologban is.
- Akkor... barátok? - kérdeztem félve.
- Teljes mértékben - értett egyet, én pedig végre elmosolyodtam.
Miután Niallel letettük a telefont, még mindig szörnyen éreztem magam. Megbántottuk Harryt úgy, hogy igazából teljesen szükségtelen volt ez az egész. Niall és én rájöttünk, hogy valószínűleg csak össze voltunk zavarodva.
Ezek után nem tudtam ellenállni a kísértésnek, muszáj volt megpróbálnom felhívni Hazzt. Csörgött párat, majd a hangpostára kapcsolt. Nagyot sóhajtva dobtam le a mobilt az ágyra, majd én is hanyatt dőltem.

Louis szemszöge:
- Szóval... itt vagyunk... - terítettem le egy pokrócot a száraz fűre.
- Igen - pirult bele Sandy. - Meg kell, hogy mondjam, iszonyatosan megleptél a meghívásoddal.
- Őszintén? Én is magam - nevettem fel. - Senkit nem hívtam randira már... egy jó ideje.
Látom a gondolkozást az arcán, ami kicsit megrémít. Tudom, hogy hová fogunk kilyukadni...
- Szóval Eleanor óta? - kérdezett rá kerek perec. Anyám, ez a lány nem piskóta! De megmosolyogtat. és ez jó érzés.
- Igen, Eleanor óta - ismertem be.
- Csak hogy tudd, vágom, mennyire nem téma randin az exbarátnő - kacagott fel. - Csak kíváncsi vagyok. Meg akarlak ismerni - vonta meg a vállát.
- Nem, ez oké. Én sem nagyon tudok lakatot tenni a számra. Nekem és Elnek elég régre visszanyúlik a történetünk.
Még egy darabig fürkészte az arcom, majd elfordult. 
- Mindenkinek van múltja - mosolygott rám.
Merészen a keze után nyúltam, aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen egy piknikre jöttünk. Szépen kipakoltam az erre az alkalomra vett kosárkából. Engem aztán senki nem hív rossz pasinak, hoztam palacsintát, tésztát, egészséges és egészségtelen kajákat. Mindeközben megtudom, hogy Sandynek van egy bátyja, akivel nem igazán tartják a kapcsolatot. Az apukájáról nem szívesen beszél, az anyukája viszont mindenhova elkíséri.
- Nehéz így, tudod? - húzta össze a szemöldökét. - Amíg a versenyben voltunk mindenkitől azt hallottam, hogy "csináljam ki" Gigit, mert tőle kell a legjobban tartanom. Aztán ő kiesett, én első lettem, és most próbálkozom feljebb jutni a plázás fellépésektől, ő meg turnén parádézott Selena Gomezzel.
Nem utálom őt, nem tett semmi rosszat ellenem, de iszonyú irigy vagyok. Azt mondja, hogy azért indult el az X-factorban, hogy a bátyja nélkül tudjon érvényesülni, de elég egyértelmű, hogy Selena nem a megmérettetés miatt figyelt fel rá. Persze, látom, hogy sokat dolgozik, csak én is szeretnék, tudod? Sokat dolgozni, színpadon állni, turnéra meg interjúkra menni.
- Igen, teljesen megértelek - zártam le a témát, míg ki nem csúszik a számon a ma délelőtti eset valamelyik része Gigivel kapcsolatban. - De most miattad vagyunk itt. Valamint te jössz velünk fellépni, nem ő - vigyorogtam rá bátorítóan.
Gigi szemszöge:
Harry azóta sem csörgött vissza, pedig még aludtam is egyet. Holnap megbeszélésem lenne egy kiadóval, de annyira kimerített ez az érzelmi hullámvasút, hogy teljesen elfelejtkeztem róla. Épp egy csokit kerestem a hűtő alján vigaszként, mikor meghallottam, ahogy fordul a zárban a kulcs.
- Megérkezett a kedvenc testvéred - társult hozzá az emberi hang is.
- Ha még nem jöttél volna rá, te vagy az egyetlen testvérem - válaszoltam a klasszikus módon. - Egyébként örülök neked.
Justin belépett a konyhába, pont akkor, amikor a végre megtalált táblás csokit tartottam a kezemben. 
- Igen, látom a legjobbkor érkeztem. Mizu, hugi? - dobta le magát a fotelbe, amiből belátni  konyhába is.
- Kérlek, ne utálj te is, ha elmesélem. Épp eléggé utálom magam én is - telepedtem le mellé. - Niall megcsókolt.
Nem tudtam kivenni, hogy dühöt vagy meglepettséget láttam-e az arcán, azonban mivel nem mondott semmit, ezért folytattam.
- Én azt hittem, hogy ez tök jó, elvégre ismerjük egymást egy ideje, jóban vagyunk, hátha lehet belőle valami. De rájöttem, hogy Niallt csak mint barátot szeretem nagyon, és szerencsétlent csak arra használtam - tudat alatt, esküszöm -, hogy elfelejtsem Harryt - sóhajtottam fel. - Niallel ezt már megbeszéltük, ő is megértett, nagyjából hasonlóképp állt a dolgokhoz, de ez most lényegtelen. Azonban Niall elmondta Harrynek, mert így tartottuk jogosnak, és mert akkor még azt hittük, hogy talán lehet ebből valami. Hazz megbántása viszont hideg zuhanyként érte mindkettőnket, előbbi ott is hagyta a turnét, tegnap este elment a szállodából és azóta egyikünkkel sem beszélt. Csak Louval, dehát rá nem is haragudott - hadartam el gyorsan.
A bátyám egyértelműen lesokkolt a hallottak után, de szerencsére kis idő múlva képes volt megszólalni és lereagálni a dolgot.
- Oké, egyrészt: Niall? Hiszen sosem jöttek be a szőkék - értetlenkedett félig poénosan. - Másrészt pedig: kamasz vagy, Gigi. Teljesen érthető, hogy csinálsz hülyeségeket az érzelmeid miatt. Mind ilyenek vagyunk.
- Ó, tényleg - jutott eszembe. - Mire jutottatok Sellel?
- Nem akarok erről beszélni - rázta a fejét mohón. - Higgy nekem, hugi. Minden úgy történik, ahogy történnie kell.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
*szégyenkezve somfordál ide*
Hát, gyerekek... itt vagyok.
Nem tudom, hogy van-e még, aki emlékszik/követi a történetet, de visszatértem. :) 
Meg sem próbálkozom a bocsánatkérések sorozatával, én is utálnám magam a helyetekben, de itt vagyok. Újra, új részekkel, új számokkal, és reménykedve, hogy még mindig kitartotok az AW mellett.
Mit szóltok a visszatéréshez és a részhez? Mit jósoltok a történet alakulásával kapcsolatban? Írjátok meg nekem kommentben, mert miattatok éri meg még mindig csinálni! 
Már írom is a következő rész dalait, lehet ötletelni:
Adele – When We Were Young
Liam Payne & Rita Ora - For You
One Direction - Heart Attack

1 megjegyzés:

  1. Imádom! *-* Még mindig ^^
    És akkor most Niall nem lesz együtt Gigivel?:(
    Várom a folytatást!

    VálaszTörlés