II/3

- Justin, mi az Isten van veled? - segítem fel a földről, de feleslegesen, mert ismét térdre rogy és ismét elönti a róka a padlót. Még öklendezik egy darabig, míg én szótlanul várom a befejezést.

- Nem mondhatod el senkinek - néz fel féloldalasan, szigorú tekintettel. Nem akarok hinni a fülemnek, ennek a srácnak tuti elmentek otthonról!

- Justin, segítségre van szükséged! - kiabálom magamból kikelve.

- Nem, nincs - törli meg hosszú pulcsija ujjával a száját, majd leveszi magáról és megköszörüli a torkát - Nem tudhatnak róla. Gigi és... Selena... anyáék elől még el tudnánk titkolni, hiszen messze vannak tőlünk, de a húgom és a barátnőm...

- Ezzel nem csak magad teszed tönkre, hanem őket is - próbálom észérvekkel meggyőzni.

- Azzal teszem őket tönkre, ha elmondom nekik - ordít rám, majd félrenéz az erőlködéstől könnyes szemével és jóval halkabban folytatja - Igen, előfordult már párszor, hogy elszívtam egy füves cigit, néha nem csak szívtam, hanem másmilyen formában toltam magamba a szereket. De nem vagyok függő, nem őrültem meg, csak néha azt érzem, hogy kell. Három hónapig mindenre egyedül voltam, minden támadásra, minden stresszre, és egyetlenegyszer sem engedhettem el magam, nehogy a kishúgom vagy a szerelmem meglássa, hogy tönkremegyek lelkileg és fizikailag is. Összeomlottam, ezért csináltam hülyeségeket, de nem ment el az eszem. Nem vagyok már egyedül, és rendbe fogom szedni magam. Kérlek, Harry, hagyd, hogy ezt tegyem.

Jelenleg legszívesebben messze futnék, vagy csak szimplán megszűnnék létezni. Gigiért ölnék, ha kell, de abban is van valami, amit a bátyja mondott. Nincs szüksége felesleges fájdalomra. Justinnak időt kell adnom, ez lesz a legjobb döntés. Hagyom, hogy megpróbáljon saját magától meggyógyulni, de ha nem lesz változás az első dolgom lesz szólni a lánynak, akit szeretek. Vagy annak, akit ő szeret.

- Bemegyek, hozok neked vizet - közlöm, majd ott hagyom Justint a falnak dőlve.

Sophia szemszöge

- Azt mondod, Liam a próbájukra hívott el randizni? Hű, milyen romantikus - gúnyolódik rajtam Eleanor.

- Nem - cáfolom meg - Ha végeztek, elmegyünk valahová, csak mondta, hogy ha szeretnék, beugorhatok megnézni.

Vízcseppek gördülnek le a taxi ablakán, én kifelé bámulva gondolkodom. Tulajdonképpen nem beszéltük meg, hogy mi lesz a terv a próba után, remélem ő is így tervezi, ahogy én. És hogy az eső nem állja majd utunkat.

- Mi a helyzet veletek? - terelem el saját figyelmem.

- Nem tudom - sóhajt fel barátnőm - Kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy nekem most az tenne jót, ha itt hagynék mindent kicsit. Akárhova megyek, akármerre nézek, mindenről az elvesztett kisbabánk jut az eszembe.

- Még Louisról is - nézek felé, ám mikor nem válaszol, magam is meglepődök - Így van, nem igaz? Louról is ez a szörnyű eset jut az eszedbe.

- Nem akarom őt bántani, Sophia - temeti kezébe az arcát - De nem tudok ezzel mit csinálni, folyamatosan rajta töltöm ki a haragom és a szomorúságom, ő pedig nem érdemli ezt meg, és igazság szerint én sem.

- Hölgyeim, megérkeztünk - szól hátra a sofőr, mire bátorítóan simítom meg El karját, és kiszállunk a kocsiból.

Mikor belépünk a stadionba, Louis pont az egyik biztonsági őrrel beszélget az ajtóban, így azonnal magához vonja Eleanort, de ő csak elfordítja a fejét, így a csókjukból hűvös puszi lesz. Kényelmetlenül érzem magam, amiért ezt látnom kellett, ezért inkább beljebb megyek a színpadhoz, hogy megkeressem Liamet. Harry és Niall mellett ül a pódium szélén. Szegények, mint az alvajárók. Nem lehetett egyszerű végigcsinálni a mai napot a tegnap esti buli után. 

- Szia - köszön Liam és közben ad egy ölelést. A szemem sarkából látom, ahogy Niall és Harry mosolyogva összenéznek.

- Már csak egy dal van hátra, aztán mehetünk - birizgálja a kezem.

- Mehetünk - ismétlem meg - Hová is, egész pontosan?

Liam válaszra nyitja a száját, de ekkor egy nagydarab pali odaordít a fiúknak.

- Diana - hangzik a kiáltás, mire mindhárman felállnak és Lou is csatlakozik hozzájuk.

- Öt perc - fordul felém. 

- Nagyon remélem, hogy ebben már a felöltözésed és elkészülésed is benne van - incselkedem vele, mire elvigyorogja magát.

- Elkéstél - pillantom meg Liamet, ahogy kifelé sétál az épületből. Miután elénekelték a számot kijöttem, hogy ne legyek útban.

- Azt hittem, már elmenekültél - karolja át a vállam.

- Most már igazán elárulhatnád, hogy hová megyünk.

- Ami késik, nem múlik - fogja meg a kezem. Elhagyjuk a parkolókat, én pedig értetlenül nézek körül.

- Nem autóval megyünk?

- Nem, itt van a hely egy utcával lejjebb - állunk meg a pirosnál egy zebra előtt - A srácokkal fedeztük fel, mikor itt kezdtünk el próbálni. 

Tovább sétálunk, és egy egészen elhagyatottnak tűnő utca köszön ránk. Azért csak elhagyatottnak tűnő, mert minden egyes ház lepukkant, és régi, viszont az emberek hemzsegnek.

- Tudod, általában a horror filmek is hasonlóan kezdődnek - jegyzem meg, mire Liam felnevet.

- Ne aggódj, mellettem biztonságban vagy - villantja rám macsó mosolyát, én pedig egy szemforgatással válaszolok neki. 

Belépünk az egyik poros épületbe, és szinte el sem hiszem, ami ott fogad. Belül hatalmas élet van, bárpult, halk zene, és az egész be van rendezve, hogy ott is meglegyen az elhagyatottság látszata. Összességében isteni látványt nyújt a szememnek.

- Hű - mindössze ennyit tudok kinyögni, mikor leülünk egy asztalhoz és Liam már ki is kéri a két italt.

- Ne haragudj, hogy nem valami puccos étterembe mentünk... - kezd bele, de félbeszakítom.

- Ezt - nézek körbe még egyszer - sokkal többre értékelem, mint egy puccos éttermet. 

Liam arcára széles mosoly ül ki, ami felbátorít.

- Az ott egy mikrofon - állapítom meg, mire bólint - Menj fel.

- Mi? - kezd el köhögni az italtól, amit épp lenyelt volna.

- Igazán le akarsz nyűgözni? - húzom fel az egyik szemöldököm, neki pedig sunyi mosolyra húzódik a szája. Ekkor feláll, és odamegy a bárpulthoz. A kalapos srác, akivel beszélt, bólint és odakíséri Liamet a mikrofon elé. A kezébe ad egy gitárt, és középre rak egy széket.

- Hát, sziasztok, köszöntök mindenkit - szól bele halkan, mire susogásokra leszek figyelmes magam körül. Igen, ez pontosan Liam Payne a One Directionből - ma egy nagyon különleges lánnyal vagyok itt, aki szeret kihívások elé állítani, úgyhogy hát... fogadjatok sok szeretettel.

Justin szemszöge

- Arra gondoltam, hogy kifesthetnénk a falakat - szólal meg pár percnyi hallgatás után Sel - unom a fehéret.

Mosolyogva megsimítom a karját. Mindig így kéne, hogy legyen. Nem csinálnánk semmi mást, csak egész nap feküdnénk a kanapén és az ölemben tartanám. Piszkálnám a haját, és nem kellene elnyomnom magamban a rosszullétet. Úgy látszik, éjjel nem jött ki minden, mert még mindig szarul érzem magam. 

- Mit gondolsz, vegyünk a konyhába egy tévét? - kérdezi barátnőm.

- Elmegyek a mosdóba - motyogom gyorsan, majd ahogy kiérek a látóteréből felszaladok az emeletre és megcélozom a WC-t. Telerókázom azt is, és imádkozok, hogy ne lehessen hallani a földszinten. Miután úgy érzem, hogy már nem jön több, levágom magam a toalett mellé. Víz. Szükségem van vízre. Feltápászkodok és elmászok a mosdókagylóig, majd megengedem a csapot. Megmosom az arcom is és belenézek a tükörbe. Mi történt velem?

.

.

.

.

.

.

.

.

Sziasztok-sziasztok, meghoztam a legújabb részt! :) Kinek hogy tetszik?

Egyébként hatalmas információval érkeztem: ebben az évadban a srácok közül (Justin, Harry, Niall, Liam, Louis) háromnak is érkezik egy új szerelem/kapcsolat az életébe. Egyet már kitálhattok, aki nem más, mint Liam, viszont két fiú még hátra van. Kit szeretnétek a legjobban és kivel? :) Ugyanis nem titok az sem, hogy ismerjük a két lányt, aki belekeveredik majd a két másik srác életébe. A trailer (amit megtalálhattok felül, a menüpontoknál) sokat segít. ;)

Míg gondolkodtok, leírom a következő fejezet dalait:

Rihanna - Only Girl (In The World)

Taio Cruz - Dynamite

Bonnie Tyler - Total Eclipse Of The Heart