Egész nap Eleanort hívogattam, de semmire nem reagált. Végül beláttam, hogy igaza volt. Neki most szüksége van időre, de amíg velem van, addig ez lehetetlen. Az viszont, hogy rájöttem, jogos volt a menekülése, még nem változtatott azon, hogy mocskosul fáj. Minden egyes percben egyre jobban.
Nem bírtam tovább a szobánkban - illetve most már csak a szobámban - bámulni a falat, ezért elindultam a bárba, ahová még az X-faktor idején jártunk. Undorító bulizene szól, egészen kívülről is lehet hallani, szóval úgy döntök, a belépés előtt elszívok még egy cigit idekint.
Meglepve veszem aztán észre, hogy az éneket Sandy Mason szolgáltatja, avagy az idei amerikai X-faktor nyertese. Remek, ez a lány egy gonosz dög, aki szerintem a saját anyját kinyírná tíz perc hírnévért, remélem nem fog idejönni jópofizni. Igyekszem észrevétlen maradni, és szinte elosonni a színpad előtt a pulthoz, hogy kérjek magamnak egy whiskyt. Miközben előveszem a pénztárcám, átfut az agyamon, hogy most valami sokkal erősebb kel. Olyan, ami komolyan üt, mert erre van szükségem.
- Még egy vodkát is, tisztán - szólok oda a pultos srácnak, aki csak bólint egyet és már adja is az alkoholt, amit rögtön lehúzok, majd a whiskyvel kísérem. Jó stratégia, nem igaz?
- Louis Tomlinson, nocsak... - Ó, anyám, most tényleg?! Csak ezt ne... - Biztos nem ugrik be hirtelen, hogy ki vagyok - próbál társalgást kezdeményezni, miközben odahúzza az egyik bárszéket mellém. Mondjuk, azon még ült az előbb egy lány, de mindegy.
- Sandy Mason. Pontosan tudom - emelem felé a poharam.
- Mi járatban vagy te itt?
- A barátnőm elhagyott.
Igazából nem is értem, ezt miért mondtam, de jó érzés volt valaki olyanra rázúdítani a bombát, akinek fogalma sincs rólam, Eleanorról pedig aztán még annyi sincs.
Sandy kérdőn, valamint meglepetten néz rám, nyilvánvalóan a folytatásra vár.
- Igazából már régóta húzódott... - próbálom magyarázni. - Csak most történt meg.
- Ó, nagyon sajnálom.
- Igen, biztosan - forgatom meg a szemeimet, miközben egy hatalmasat húzok az italomból. Egyre jobban égeti a pia a torkom, de nem bánom. Most nem.
- Hé, ne már - röhög fel kínosan. - Nem vagyok mindig szemét. A szakítás szar.
- Eléggé.
A piám lassan elfogy, ezért odafordulok a pultoshoz ismét, és kérek egy másodikat.
- Kérsz valamit? - Szólok oda beszélgetőpartneremnek.
- Legyen - mondja. - Még mindig nem kaptam felkérést, mióta nyertem. Senki nem akar szerződtetni.
- Majd kialakul - legyintek, közben pedig elveszem a két poharat, és az egyiket átnyújtom.
- Nem tudom. Őszintén? Félek - koccintunk. - Mindig olyan magabiztos voltam, nyertem is, most pedig bárokban lépek fel és semmit nem tudok csinálni, csak várni.
- Sandy, megnyerted Amerika legnagyobb tehetségkutató műsorát. Nem fognak szerződés nélkül hagyni, nyugi - mondom, mire megadóan bólint egyet.
- Tudod mit szeretnék most csinálni? - kérdezi, mire csak felhúzom a szemöldököm. - Táncolni - mondja, majd lehúzza fenékig a whiskyt, és elindul a táncparkettre. Azonban két lépés után megtorpan, és hátrafordul.
- Nem egyedül gondoltam, gyerünk - néz a poharamra.
- Nem igazán vágyom most erre, Sandy.
- Ki kérdezte? Azt mondtad, a szakítás már várható volt. Akkor most itt az ideje annak, hogy jól érezd végre magad.
Tudom, hogy igaza van, de mégsem megy. Eleanor elment, én pedig senki vagyok nélküle. Mikor felnézek a cipőmről Sandy még mindig ott áll és arca szikrákat szór. Megadóan én is legurítom az alkoholt, aztán elindulok felé.
Egy kiadós táncparti és még három pohár ital után izzadva, lihegve borulok a székre Sandyvel az oldalamon. Tekintete már elég mámoros, de engem sem kell félteni, a pia mindkettőnknél beütött.
- Szóval... hogy érzed magad? - Támaszkodik a pultra a társaságom.
- Ez jól esett, igazán - nevetek fel. - Tudod, nem gondoltam volna, hogy pont veled fogok ilyen kellemes időt eltölteni.
Sandy mosolyogva néz rám, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb hajolok hozzá és megcsókolom. A meglepettségtől először lefagy, majd viszonozza, végül elhúzódik tőlem.
- Louis, én nagyon kedvellek, de nem hiszem, hogy ez most jó ötlet - pirul el. - Most szakítottatok, ki vagy még bukva és jelentősen ittasak is vagyunk. Sajnálom, én csak...
- Nem, nem, igazad van - basszus, nem is tudom, mit gondoltam. - Én kérek elnézést. Hazavihetlek? - Ajánlom fel.
- Nagyon örülnék neki.
Gigi szemszöge:
- Legalább neki vedd fel - szólít meg Selena, miközben Justint őrizzük ma este is a kórházban. Ha minden jól megy, holnap vagy holnapután kiengedik.
- Egyikőjükkel sem akarok beszélni - nyomom ki a telefonom sokadjára, mire Sel lemondóan sóhajt.
- Gigi, Niall a legjobb barátod. Beszélned kell vele.
- Tudod mi van, Sel? - Húzom össze a szemöldököm. - Hogy igazából ez az egész sokkal fájóbb Neiltől, mert míg Harrytől megszoktam, hogy egy seggfej, Niall mellettem volt mindig. Még a turnén is napi szinten beszéltünk, segített akármi van és most meg...
- Gig, el kell mondanom valamit - szakítja félbe a monológom. - Harry hívott, mikor elindultunk a turnéra.
- Mi?
- Igen, többször is. Én nagyon sajnálom, de annyi fájdalmat okozott neked, és olyan boldog voltál, mikor Dylannel indultunk el, hogy...
- Nem volt jogod ezt tenni! - Emelem fel a hangom elfeledkezve arról, hogy a bátyám aludni próbál. - Tudod mit? Én... most nem akarlak látni, inkább visszahívom Niallt.
- Gigi, őszintén sajnálom, kérlek...
- Nem, Selena - lököm el magamtól a kezét. - Eleget intézkedtél, ne magyarázkodj most.
Azzal kilépek a kórterem ajtaján a telefonnal a kezemben és megsemmisülve tárcsázni kezdek. Úgy érzem, mintha az összes barátom és mindenki a világon ellenem lenne.
- Gigi? - Szól bele Niall a készülékbe.
- Tíz perc múlva a kórház sarkánál, a kávézóban?
- Indulok - közli kérdés nélkül, én pedig hálát adok az égnek, hogy a fiúk nem turnéznak jelenleg.
Visszamegyek a szobába a táskámért, majd szó nélkül hagyom ott bátyámat és barátnőjét. Ő sem próbál meg beszélgetni, aminek örülök.
Mire megkerülöm a hatalmas kórház kertjét és átsétálok a szemben lévő sarokra, Niall már az ajtó előtt áll.
- Bemenjünk vagy kint üljünk le? - kérdezi félénken.
- Bent.
- Oké.
Én kérek egy párizsi karamellás kávét, Niall pedig egy jeges teát, majd elfoglaljuk helyünket.
- Gigi, sajnálom, tényleg, őszintén - kezd bele. - Fogalmam sem volt arról, hogy Justinnak komoly problémái vannak, ha tudtam volna, akkor szólok.
- Tudom - bólogatok apró mosolyra húzva a számat.
- Niall, kérdezhetek valamit?
- Hogyne - fürkész a szemeivel.
- Harry keresett, mikor... tudod, mikor turnéra mentem?
- Persze, egy csomószor hívott, de nem vetted fel, ki is nyomtad, aztán egyenesen hangpostára ment. Nem így volt?
- Igazából... nem.
Kihozzák az italainkat, Niall belekóstol, majd furcsa képet vág. Nem, nem a teától, hanem attól, amit hallott.
- Ezt nem értem.
- Nem volt nálam a telefonom, Selena nyomta ki. Akkor vettünk egy másikat, ezért hívtalak egy új számról téged is. Gondolom utána kikapcsolt a telefonom, mert lemerült, ezért ment a hangpostára - magyarázom hadarva.
- Ó - érti meg. - És változtat ez valamin?
Ez egy nagyon jó kérdés, amire én is igazán szeretném tudni a választ.
- Fogalmam sincs - rázom meg a fejem. - Azon nem változtat, hogy megcsókolt egy lányt azon az estén, mikor kiestem a versenyből és miután egyértelmű jeleket adott nekem. Mármint... érted.
- Igen, persze - köszörüli meg a torkát. - Hát, tudod, eléggé készen volt. Te pedig elmentél, ráadásul Dylannel.
- Hé, ne védd! Én is ki voltam borulva, mikor lekapott egy másik csajt - csapom a poharam az asztalra felháborodottan.
- Tudom-tudom. Én csak azt mondom, hogy annyit megérdemelne, hogy elmondd neki, hogy nem te koptattad le folyamatosan.
Niallnak teljesen igaza van. Harrynek joga van tudni.
- Ha már itt tartunk - kavargatja a jégkockákat. - Selena, komolyan?!
Sophia szemszöge:
- Úgy örülök, hogy eljöttél - borítom a fejem Liam vállának hálásan.
- Ugyan már. Ki nem hagytam volna - mosolyog rám. - Bár kicsit féltem, hogy ezek után nem hívsz majd meg az afterre - neveti el magát.
- Hát, itt vagy - vigyorgok én is, miközben azt érzem, mindjárt kicsattanok a boldogságtól, amikor... - Az ott... te jó ég! - Bújok Liam háta mögé, mintha legalább is öt éves lennék.
- Mi az? - kérdezi még mindig röhögve.
- Az exem - jövök elő a háta mögül. - Aki az egyik gimis barátnőmmel jött össze, ugyanis a szülinapomkor rájöttek, hogy lelkitársak.
Igen, ez valóban így volt. Másfél éve jártam a sráccal, mikor a szülinapi partimon leültettem a barátnőm mellé, hogy ismerkedjenek, beszélgessenek és legyenek jóban. Gyakorlatilag én hoztam össze őket. Kicsit ironikus, nem igaz?
- Aucs - húzza el a száját Liam. - De miért bujkálsz előle?
- Elég csúnyán váltunk el... - nézek félre, mire Liam kérdőn felhúzza a szemöldökét. - Közölte velem, hogy éppen ideje volt a szakításnak, hiszen annyira nem is vagyok... most figyelj... "jó nő" - mondom ki, Liamből pedig kitörik a nevetés. Komolyan, olyan hangosan, hogy tuti észrevettek, de őt látva nekem is kuncognom kellett.
- Ez egy hülye - állapítja meg, mire elmosolyodom. - De most komolyan, figyelj - hagy ott, miközben elindul az alkalmi színpad felé. Valamit lebeszél a hangosító pasival, én pedig némán próbálom artikulálni neki, hogy akármire is készül, ne tegye, de ő továbbra is csak röhög rajtam, majd beleszól a mikrofonba.
- Sziasztok, Liam Payne vagyok a One Directionből - közli, a tömeg pedig fütyülni és halkan sikongatni kezd. - Látjátok ott azt a lányt? - mutat rám, én meg legszívesebben elsüllyednék. - Gyönyörű, nem igaz? Jelezzétek, ha egyetértetek, mert ez a dal most neki szól!
Selena szemszöge:
- Fent vagy? - szorítja meg a kezem Justin, mire kinyitom a szemeimet.
- Mm-hmmm - mosolygok rá.
- Holnap már otthon alhatunk - húzza félénken feljebb szája egyik oldalát.
- Igen, erről jut eszembe - ülök feljebb a fotelbe. - El kell döntened, hogy melyik rehabot választod, mert minél hamarabb be kell adnunk a bejelentkezésedet és akkor...
- Mi? - Húzza össze szemöldökét. - Miről beszélsz? Nem megyek rehabra, Selena, már mondtam.
- Justin, hát nem érted? - Emelem fel a hangom. - Majdnem meghaltál! Van fogalmad róla, mit okoztál ezzel nekünk?
- Igen, pontosan tudom, épp ezért mondom, hogy már látom, hogy elcsesztem és nem csinálok ilyet többet...
- Nem egyszeri botlás volt, J, rengeteg doboz pirulát találtak a lakásban is!
- De mondtam, hogy befejeztem - válik ingerültté, ami komolyan megijeszt. Mindenesetre most nem hagyhatom magam.
- Nagyon figyelj rám, Justin Drew Bieber - emelem rá mutatóujjam. - Ha nem mész el, engem felejts el. Nem tudok így veled élni, én félek, hát nem érted?! - Tör ki belőlem a sírás.
- Nem kérhetsz tőlem ilyet.
- A te döntésed - mondom, majd kisétálok a kórteremből.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Elnézést kérek, hogy ennyit kértem a résszel, de remélem a hossza (és a tartalma) kárpótolt benneteket. :)
Várom a fejezet által kiváltott reakciókat kommentben. :D
A következő dalok lesznek:
Beyoncé - I Was Here
P!nk - F*ckin' Perfect
Tina Turner - Proud Mary
trustNjesus.
VálaszTörlés