II/4

Gigi szemszöge

- Szerinted normális, hogy ennyit alszik? - kérdezi Selena aggódó arccal.

- Mióta megszületett sokat alszik - mosolygok rá, hogy kicsit enyhítsek a feszültségén. 

Ekkor ismét megrezdül a telefonom a kórházi szekrényen, én pedig idegesen nyomom ki. Sokadjára telefonál már, pedig jelenleg látni sem akarom.

- Egyszer úgyis beszélni fogtok... - néz rám mindenttudóan Sel - Legalább végighallgathatnád szerencsétlent.

- Nincs mit végighallgatnom. Tudta, hogy a bátyámnak problémái vannak és nemhogy nem tett semmit, még csak nekem sem mondta el. Ez elég meggyőző a számomra.

- Nem tudhatod, hogy...

- Sel, kérlek - szakítom félbe - nem szeretnék erről beszélni.

Bűntudatom van attól, hogy így ráförmedtem. Szegénynek is épp elég baja van most. Felsóhajtva veszem kezembe újra a mobilomat, majd választ pötyögök a rengeteg nem fogadott hívásra és üzenetre.

"Hagyj békén, Harry. Könyörgöm"

Visszadobom a készüléket a helyére, és megijedek attól, amekkorát csattan, ugyanis a bátyám felébred rá.

- Basszus, ne haragudj - suttogom, hátha még azért visszaalszik.

- Semmi gond - nyitja ki a szemeit, majd álmosan dörzsöli meg őket.

- Hogy érzed magad? - nyúl a kezei felé Selena.

- Mint egy rakás szar.

Ebben a pillanatban benyit egy nővér, aki megvizsgálja őt. Elmondja, hogy tud ajánlani néhány remek rehabilitációs programot, és hogy gondoljuk át, mik a terveink. 

- Köszönjük szépen - bólintok felé, mire kimegy az ajtón. Elkezdem nézegetni a prospektusokat, amiket az előző doki hozott be.

- Sajnálom - veszi észre a bátyám, hogy min agyalok - Tényleg, őszintén mindent sajnálok. A bonyodalmakat, amiket okoztam.

- Egyelőre a javulásra koncentrálj - pislogok felfelé, hogy még véletlenül se gördüljön ki egy könnycsepp sem.

- Ígérem, soha többé nem teszek veletek ilyet - szorítja meg a csuklóm.

- Hát nem is - húzom el a kezem - Ugyanis elmész az egyik kórház programjára.

- Mi? - rökönyödik meg - Gigi, hamarosan turnéra kell indulnom, felkértek vendégszereplőnek az egyik filmhez és folyamatosan dolgozunk az új albumon. Nem mehetek el rehabra, csak mert volt egy kis botlásom, nem dobhatom mindezt félre csak úgy!

- Kis botlás? Elvesztetted az eszméleted, Justin! Van fogalmad róla, mit okoztál ezzel mindenkinek? - kelek ki magamból.

- Igen, tudom, és mondtam, hogy sajnálom. De nem fogok bevonulni egy rehabra.

- Tönkreteszed az életed... és... és mindenkit magad körül - suttogja maga elé meredten Selena, mint aki sokkot kapott - Én... én ezt nem bírom.

Majd feláll az ágy melletti székből és szépen lassan kisétál. A bátyámmal elhalkulva nézünk egymásra a meglepettségtől.

Sophia szemszöge

- Á, végre itt vagy - fordulok hátra, majd megpillantom Liamet, ahogy tanácstalanul ácsorog az ajtóban.

- Szia - ad egy puszit az arcomra - Miért itt találkoztunk?

- Hatalmas hírem van - szorongatom a kezét izgatottan - Mi fogunk táncolni Demi Lovato fellépésén a Teen Choice díjátadóján.

Liam hatalmasra nyitja szemeit és szorosan megölel.

- Azta'! Ez óriási, gratulálok!

- Igeeen, de ezzel még nincs vége - bontakozok ki az öleléséből - Szeretném, ha megnéznéd a koreográfiánkat és elmondanád, hogy hogy tetszik.

Liam eszméletlenül cukin és meghatottan néz rám, majd szorgosan bólogatni kezd. Leültetem a tükör előtt lévő pad közepére, majd összehívom a csapatot és elkezdjük.

Kicsit jobban feszélyezve érzem magam az átlagnál, illetve... ha jobban belegondolok nem is feszélyezve, talán csak megnőtt bennem a megfelelési vágy, amiért Liam is itt van. 

Csípőmet és kezemet összhangban kezdem rázni, miközben előre jövök a többiekkel, majd egyre jobban belelendülünk, akárcsak a szám.    

"It's time for me to take it

I'm the boss right now

Not gonna fake it

Not when you go down

Cause this is my game

And you better come to play"  

A végét egy gondosan beállított összképpel mutatjuk be, mire Liam lelkes tapsolásba kezd.

- Ez... ez hihetetlen volt, de komolyan - áradozik, én pedig hangyányit elpirulok - Friss volt, fiatalos, ütős és szexi. Húú, de nagyon szexi!

Odahajolok hozzá és nyomok egy puszit a szájára, erre meglepetten néz rám. Úgy vigyorgok, mintha legalábbis muszáj lenne, ez felbátorítja és közelebb húzva magához ad egy csókot.

Louis szemszöge

- Lou, itt vagy valahol? - hallom meg Eleanor hangját, miközben már fejben felkészülök a következő veszekedésünkre. Mostanában már ugyanis mást sem tudunk csinálni.

- Konyha - kiálltok neki vissza, mire besétál a helyiségbe.

- Louis, mondanom kell valami - közli, én pedig szinte biztos vagyok benne, hogy jön az újabb vita valamiért - Hazaköltözöm egy időre.

- Mi? - ejtem le a poharat a kezemből, ami végül hangos csattanással ér földet.

- Nem vagyok jól, Lou - jön hozzám közelebb, majd könnyek gyűlnek a szemébe - Én még... én nem tudtam rendesen feldolgozni, hogy elveszettünk egy kisbabát, és van egy olyan érzésem, hogy ha itt maradok, nem is fogom tudni. A világon mindennél jobban szeretlek, de akárhányszor rád nézek, eszembe jut az, ami történt és én ebbe beleroppanok.

Az én egyetlen szerelmem sírni, utána reszketni kezd, én pedig csak ott állok, és ismét fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Végül visszanyerem a hangom.

- Jó, de... mennyi időre? És... és közben majd beszélünk telefonon és ott a FaceTime meg a...

- Nem, nem, nem - rázza a fejét kétségbeesetten - Louis, levegőre van szükségem, érted? Nekem most egy kicsit saját magamra kell koncentrálnom. Pontosabban arra, hogy rendbe jöjjek.

- Tehát szakítasz velem? - kapom el róla a tekintetem, és itt törik el bennem is a mécses. Igen, az utóbbi hónapok ordítozással és sértődéssel teltek, de szeretem őt. Ő a mindenem, a legcsodálatosabb dolog az életemben. De felnézek az arcára és látom, hogy én csak gyötrelem vagyok a számára.

Azt hiszem, ez a legrosszabb a szerelemben. Hogy a legfantasztikusabb érzésből átcsaphat menthetetlenné.

- Szeretlek, Louis. Mindig is szeretni foglak - simítja meg az arcom - Három óra múlva indul a gépem, a cuccaimat már összepakoltam a lakásban.

- Várj.. te már... már ma indulni készülsz? - hitetlenkedve meredek rá, és a szomorúság mellett helyet kap bennem a düh is. Mindent kitervelt előre, és most itt hagy engem. Itt hagy szenvedni, mintha én tehetnék mindenről, mintha nekem semmi sem fájna.

El lassú csókot nyom a számra, amit fájdalommal telve viszonzok.

- Vigyázz magadra, Lou - tolja homlokát az enyémnek - Nagyon szeretlek.

Azzal kisétál a lakásból, és ki tudja meddig az életemből is.

Én pedig egyedül maradok a gondolataimmal, a fájdalommal és a hiánnyal. 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Meg is hoztam a legújabb részt! :)

Meglepődtetek Elounoron? Én meglepődtem helyettetek is, pedig már régóta kiterveltem. :D

Egyébként mit szóltok hozzá?

Írjátok meg kommentben!

A következő fejezet dalai lesznek:

Meghan Trainor - Me Too

MAGIC! - Red Dress

Selena Gomez - Camouflage