2016. aug. 20.

II/6

- Szia, Gigi. Én vagyok - szól bele félénk hangon a telefonba Niall.
- Szia - köszönök neki vissza. Borzasztó vagyok ezen a téren, fogalmam sincs, hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni, de biztosan nem úgy, ahogy én teszem. - Nézd, ami este történt, én...
- Várj - szakít félbe -, arra gondoltam, hogy elmehetnénk együtt ebédelni. 
Nem tudom, ezt mire véljem, de rábólintok, hiszen minden jobb lehet, mint telefonon túlesni ezen a beszélgetésen.
- Na, most mennem is kell, igazából, próbánk van, szóval...
Próbájuk. Épp próbálnak. Harryvel. Ó, te jó ég, keresett az éjjel!
- Oké, szia - nyomom ki zavartan a mobilt. Hát ez van, tényleg szörnyű vagyok ezekben a dolgokban. 

Niall szemszöge:
- Oké, srácok, még sehol nem tartunk. Hey Angel, most! - adja ki az utasítást az egyik nagykutya, mi pedig engedelmesen sétálunk vissza a színpadra. Mondjuk alig öt perc szünetünk volt, és még ma szinte semmit nem ettem, de mindegy.


Mikor végezünk a dallal, megkönnyebbülten rohanok a svédasztalhoz. Mára még nem végeztünk, de nem bírom tovább. Hál' Istennek a körülöttünk dolgozó emberek pontosan tudják, hogy megőrülök a kaja nélkül, úgyhogy egy fáradt sóhajjal elengednek minket egy újabb rövid szünetre.
Egész próbán egy szót sem beszéltem Harryvel, nem bírok a szemébe nézni, annyira rosszul érzem magam amiatt, ami történt. Még sosem láttam, hogy Hazz ennyire odáig lett volna valaki miatt, vagy ha így is volt, általában nem tartott sokáig nála.
- Nekem adod azt az egy kiflit, amit meghagytál? - lép mellém nevetve.
Annyira kavarog a gyomrom ettől az egész helyzettől, mintha legalábbis nem megcsókoltam, hanem megöltem volna Gigit tegnap.
- Persze.
- Minden oké, haver? 
Haver. A haverja vagyok. A haverja, aki lesmárolta azt a lányt, akiért legalább egy féléve megvesz. Akivel már történt is köztük valami. Mocskosnak érzem magam, amiért úgy viselkedem vele, mintha semmit nem kéne titkolnom előle. 
- Igen-igen - dadogom. - Veled mi a helyzet?
- Nem tudom, Niall. Van ez az egész, amit megbeszéltünk Gigivel... hogy most már barátok leszünk, vagy mit - ó, anyám, ne, ne kérlek, ne kezdj el most erről dumálni. - Tegnap hívtam volna, de csak a hangpostáját értem el. Mondtam neki, hogy fussunk össze "barátok módjára". Azóta még nem válaszolt. Szerinted miért?
Basszus. Jó nagy szarban vagyok most.
- Azt mondod, tegnap kerested?
- Igen, valamikor késő este - hát persze, hogy késő este, mikor velem volt a Retróban.
- Szerintem csak nem ébred még fel - hazudok valamit.
- De hát délelőtt tizenegy óra van - röhög fel kínosan, mire csak megvonom a vállam. Még mindig inkább tartson egy pillanatig bunkónak, minthogy egy életen át utáljon. 

Sophia szemszöge:
- Képzeld, ma vendégünk lesz a próbán... - mesélem Liamnek széles mosollyal. Még mindig nem tudjuk, hogy pontosan hol tartunk egymással, de én jelenleg nagyon élvezem, hogy nem kell címkéket ragasztanunk arra, ami köztünk van. Bár már az összes létező újság és oldal lehozta, hogy én vagyok az "új kiszemelt".
- Kicsoda?
- Segítek... együtt versenyeztetek még 2010-ben... - húzom az agyát.
- Oké, nem szeretem az ilyen játékokat, csak mondd el - nevet fel.
- Mizu, Liam? - érkezik meg a terembe Cher, a srác arca pedig azonnal felragyog. Hatalmas öleléssel köszöntik egymást.
Persze, tudtam, hogy barátok, de nem tudtam, mennyire vannak jóban. A szoros öleléstől akaratlanul is elfog egy röpke féltékenységi hullám. 
- Te? Hogyhogy? - tolja el magától, de kezei még mindig a derekát fogják.
- Ma én vagyok a meglepetés - vonja meg a vállát mosolyogva Cher.
- Oké, oké, csak kezdjük már a próbát - elégelem meg ezt az egészet, és gondolatban jól leszidom magam. Hisz' semmi nem történt, mindössze nagyon jó barátok. Vajon volt valami köztük, amiről én nem tudok? Oké, Sophia, állítsd le magad!

Cher magabiztosan követi a tanárunk lépéseit a szám ütemeire, miközben én Liamet figyelem, aki mintha engem észre sem venne, úgy mosolyog a lányra.
Miután következik a szünet, elsétálok mellettük. Nem akartam a sértődöttet játszani, pont ezért kerülném őket. Nem szeretném, hogy valami rosszat mondjak, vagy hülye libának tartsanak, ezért választottam ezt a megoldást. Átvonulok az öltözőbe és iszom egy pár korty hideg vizet. Kicsit ücsörgök még a padon, hogy átgondoljam milyen szánalmas vagyok, aztán visszamegyek a terembe.
- Hé - húz vissza a karomnál fogva Liam. - Nagyon jó voltál.
- Láttál? - kérdezem enyhén gúnyosan. A francba már, Soph, hagyd ezt abba!
- Persze, ott álltál elől - mondja értetlenül. Ezek szerint nem érzékelte a szarkazmust. Hál' Istennek!
Szó nélkül bólintok egyet, majd odaállok a helyemre. Nem nézek hátra, de biztos vagyok benne, hogy zavarodott fejjel figyel.

Niall szemszöge:
Úgy izzad a tenyerem, mintha legalábbis muszáj lenne neki. Gigi épp most sétált be az épületbe, úton van az asztalunk felé. Most akkor ki kéne húznom neki a széket, vagy mi? Nem randizunk, akkor maradjak ülve?
- Szia - köszön enyhén mosolyogva. Helyet foglal magától is. Oké, szuper.
- Szóóval... - kezd bele.
- Igeeen... - mondom, mire kitör belőlünk a nevetés.
- Akkor kezdem - vállalja magára - te mit gondolsz arról, ami tegnap este történt?
- Hé, kérdéssel kezdtél, ez nem fair!
Újra kacagunk, aminek nagyon örülök, ettől legalább kevésbé kínos a helyzet.
- Szerinted... hiba volt? - térek a lényegre.
Gigi sóhajtva túr bele a hajába.
- Nézd... azt tudom, hogy az egyik legfontosabb ember vagy jelenleg az életemben, és ezt most nagyon-nagyon őszintén mondom. Nem gondolom, hogy hiba lett volna, de nekem fogalmam sincs arról, hogy mit akarok. Nem akarlak elveszíteni - süti le a szemét.
- Akkor mit kellene tennünk? 
Most rám néz, majd lassan megvonja a vállát. Nehéz egy helyzet ez, tényleg, de akaratlanul is hatalmas boldogság fogott el, mikor azt mondta, szerinte nem volt hiba, ami történt,
- Én csak... - próbálná magyarázni, de felesleges. Pontosan látom rajta, hogy mi az, ami nyomasztja, és amit nem akar, vagy nem mer kimondani.
- Harry - közlöm helyette.
Nem szól semmit, csak újra a padlót kezdi bámulni. Fölösleges kifejtenie, tudom, hogy mi történt köztük, hogy Hazz még mindig érez iránta valamit, és hogy talán ő is. Ezen kívül azzal is tisztában vagyok, hogy épphogy barátok lettek, vagyis rendbe szedték a kapcsolatukat, nekem pedig a bandatársam, a testvérem.
- Szerinted el kellene mondanunk neki? - teszem fel a legfontosabb kérdést. - Csak mert nekem ez így nem olyan könnyű. Látni nap mint nap és eltitkolni előle egy ilyen dolgot...
- Elhiszem - bólogat. - Én úgy gondolom, hogy akkor van értelme elmondani neki, ha... szóval érted. Ha jelentett ez az egész valamit. Ha elképzelhető, hogy... szóval...
Bár ez most egy elég komoly helyzet, ösztönösen elmosolyodom. Nem tehetek róla, olyan vicces, mikor az emberek küszködnek a szavakkal.
- Ne vigyorogj! - parancsol rám.
- Oké, oké - röhögök még mindig. - Azt hiszem, el kellene neki mondanunk - vonom meg a vállam.
Nem lesz egyszerű menet, sőt, egyenesen borzasztó lesz. De Gigivel ma mindketten úgy állunk ehhez az egészhez, hogy talán ebből még lehet valami. Muszáj tudnia.
- Majd én megteszem - nyögöm ki.
- Mi? Nem. Nekem is ott kell lennem.
- Sokkal rosszabb lesz, ha ketten vagyunk.

Harry szemszöge:
- Hé, Neil, mi a helyzet? - köszöntöm barátomat, aki épp most lépett be az ajtón. - Hol voltál?
- Harry, beszélnünk kell - foglal helyet mellettem a kanapén. Arckifejezése komoly, ami megijeszt, mert Niall az az ember, akit nem sokat látsz így.
- Mondd - bólintok.
- Én... - hunyja le a szemeit. Te jó ég, mi lehet ennyire szörnyű? - megcsókoltam Gigit tegnap este.
- Mi? - nevetek fel kínosan. Tuti ez valami idióta, nagyon-nagyon rossz vicc. Ez nem lehet igaz, kérlek, mondd, hogy nem igaz.
- Sajnálom.
Először nem mondok semmit, csak összehúzott szemöldökkel meredek rá. Nem gondolhatja komolyan, ugye? Az egyetlen lány, aki igazán jelentett nekem valamit. És én még neki meséltem ma reggel, hogy Gigi nem hívott vissza! Hogy lehet ez az egész ennyire elcseszett, ennyire szánalmas!
- És most akkor mi lesz? - kérdezek rá kis idő múlva.
- Egyelőre nem tudjuk. Abban egyetértettünk, hogy el kell mondanunk neked.
- Egyetértettetek? Valóban? És mondd csak, Gigi hol van most? Már azt tervezi milyen jó lesz nektek, ha kikerülök a képből, mi? - ordítok rá magamból kikelve. Sosem veszekedtem még ilyen durván egyik bandataggal sem, és nem gondoltam volna, hogy Niall lesz az első.
- Nem, Harry, dehogy, én mondtam, hogy egyszerűbb lenne, ha csak én jönnék, mert... - kezd magyarázkodni, de nem bírom ezt hallgatni. Valamit, valakit muszáj megütnöm, vagy esküszöm elkezdek bőgni. Mivel egyiket sem szeretném, ezért - még mielőtt befejezhetné az aktuális mondatot - nemes egyszerűséggel kirohanok az ajtón. Soha nem éreztem még magam ennyire megsemmisültnek, ennyire átvertnek. Nem érdekel a holnaputáni koncert, a holnapi próba, el kell innen tűnnöm
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Íme a legújabb rész! Tudom, kicsit sokat kellett rá várni, de ráfogom most ezt is a nyelvvizsgára, jó?
A következő részre is kell majd picit, mert jövő héten pedig elutazok. :(
Addig is írjátok le nekem a véleményeteket!
A következő fejezet dalai lesznek:

Christina Aguilera – Hurt
P!nk - Raise Your Glass
Justin Bieber - Be Alright



2 megjegyzés:

  1. Imádtam *-* Remélem azért Chernek is lesz, majd valakije :D , mert ősszintén szólva nem hiszem, hogy Liammel ez lenne az helyzet - pedig nem lenne rossz :D - de ő úgy is Sophiaval lesz együtt :/ :) Mindegy, a lényeg, hogy Cher a kedvencem *-* és szurkolok, hogy össze jöjjön valakivel :D :D :D
    Harryt azért sajnálom, de azért én a helyében tuti nem így viselkedtem volna... Niall és Gigiről szólva pedig; őket is sajnálom :( nem lehet egyszerű a dolog :/ Azt hiszem ennyi :) /sehol nem szoktam így kifejteni a véleményem/ Hamar kövit *-* És jó utat :)
    Xoxo

    VálaszTörlés
  2. Nagyon joo lett! Ma talaltam a blogodat es hat ki is olvastam :) nagyon erdekesek a reszek igy hamar kiolvastam. Ugyes vagy csak igy tovabb! Kivancsi vagyok mi lesz ebbol

    VálaszTörlés