Gigi szemszöge:
- Gyorsan öltözz át, már várnak minket! - Hallom meg Sel kiáltását, miközben elfut az ajtóm előtt. Ő még beugrik egy gyors dedikálásra. Fogalmam sincs, hogy csinálja, én épp hogy eljutottam az öltözőmig, ő már készenlétben áll a rajongói fogadásához.
Átnézem az Afterre kirakott ruháim és úgy döntök, hogy a fehér szettem veszem inkább vissza, ami ugyan rajtam volt már a koncerten is, de az áll a legjobban. Igyekszem elhessegetni a gondolatot, hogy főként Harry előtt akarok szexi lenni, de elismerem, meglepett, hogy eljött. Nem hittem volna, hogy itt lesz, miután egyszer sem keresett a turné alatt. Persze, néhányszor váltottunk egymással pár üzenetet, de végképp bebizonyosodott számomra, hogy csak egy voltam (vagyis lehettem volna) neki a sok közül. Ez is közrejátszik talán abban, hogy ma este dögös akarok lenni. Egy olyan nő, akit semmi nem érdekel. Főleg nem az, hogy itt van. Hiszen őt sem érdekeltem soha igazán.
- Gigi, hol vagy már?! - Ó, ezek szerint kicsit elbambultam a gondolatmenet közben, Selena már készen is van, indulnunk kellene át a másik épületbe. Szerencsére a sminkemen nem sokat kellett javítani, nem izzadtam le annyira. Öt-tíz perc múlva végre limóba is szállhattunk.
Selly már találkozhatott a bátyámmal, volt ideje rá, míg én készültem. Alig várom, hogy én is láthassam, bár mi már nagyjából megszoktuk, hogy ő távol van, de a legtöbb turnéjára általában engem is magával vitt, csak meghúzódtam a háttérben. Ilyen viszont, hogy én vagyok messze tőle, még nem sűrűn volt.
- JUSTIN! - Pillantom meg hátulról, és a nyakába is vetem magam. Annyira hiányzott! Miután kiölelgettük magunkat, akkor veszem észre, hogy nincs egyedül. Vele van Cher, Demi, Niall, Louis, Liam és... és Harry. Nagyszerű.
Chernek és Deminek is a nyakába borulok, majd jön Niall, aki talán a tesómon kívül a legjobban hiányoltam.
- Mizu, kiscsaj? - Ölel tovább - Sokat változtál már a legutolsó FaceTime-unk óta is - röhög fel, mire én is elnevetem magam, hiszen körülbelül egy hete volt az ominózus videóhívás.
- Gyere ide Lou bácsihoz - kap a karjaiba Louis is, majd következik Liam. Harry marad utoljára, természetesen, de mielőtt el kezdenék gondolkodni a helyzet kínosságán, ő is megölel.
- Szia, Gigi - súgja a fülembe olyan halkan, hogy szinte már csak én hallom. Elég, Gigi, tartsd magad ahhoz, amit megbeszéltünk!
- Hazz - válaszolok közömbösen és kibontakozok az öleléséből.
- Okkké, asszem' mennünk kéne, le ne maradjunk a híres Justin Bieber és persze a One Direction fellépéséről - menti meg a helyzetet Neil, amiért hálásan nézek rá, de ahogy látom, Harry is. Még neki áll feljebb, hát persze.
Belépünk a sokkal kisebb épületbe, ahol helyet kap egy viszonylag nagy bárpult, egy jó pár asztal, szék és kanapé, egy tánctér és az elmaradhatatlan színpad. A terem lila és rózsaszín fényekben úszik, de a kellékek feketék. Meg kell hagyni, iszonyú jól néz ki.
- Hölgyem és uraim - lép fel a színpadra Selena, mire ismét hatalmas sikításban és tapsban részesül - Köszönöm szépen, tényleg. Köszönök mindent. Köszönöm a stábnak, azoknak, akik lehetővé tették a turnét, a szüleimnek, akik már nagyon várnak otthon, a szerelmemnek és a barátaimnak, természetesen a rajongóimnak, és mindenkinek, aki valamilyen módon részese volt ennek a hatalmas kalandnak. Most pedig örömömre szolgál bejelenteni, hogy jó néhány sztárvendég fogja a ma esti partit gazdagítani. Elsőként köszönthetjük az én egyetlen csodálatos barátomat, JUSTIN BIEBERT - kiabálja Sel és ezzel egy időben kezdetét is veszi az őrület.
Remekül érzem magam, a bárpult mellett állok és a bátyámmal együtt üvöltöm a szöveget.
"You ain't gotta be my lover for you to call me baby
Never been around no pressure, ain't that serious
Can we, we keep, keep each other company
Maybe we, can be, be each other's company
Oh company"
Teljesen beleélem magam, mígnem valaki beférkőzik a hátam mögé.
- Úgy látom, valaki nagyon jól szórakozik - szólít meg Niall, mire örömmel fordulok hátra.
- Jó érzés itthon lenni - értek vele egyet - A turné fantasztikus volt, hatalmas élmény, de... Nem bánom, hogy hazajöttünk végre.
- Kérdezhetek valamit? - pillant rám félénken.
- Már megtetted - mosolygok rá sunyin.
- Mi van most Dylannel? Tudom, hogy a koncertsorozat végéről el kellett mennie, vissza forgatni.
Valahogy már vártam ezt a kérdést, mert bár végig tartottuk a kapcsolatot, igyekeztem kerülni ezt a témát. Nem tudtam, mennyire számol be róla Harrynek, meg annyira friss is volt még a dolog.
- Neki... szóval valóban vissza kellett mennie forgatni a Teen Wolfot - láttam Neilen, hogy ezzel nem elégítettem ki, úgyhogy nehézkesen, de folytattam - Egyetlenegyszer, egy koncert után... megcsókolt. Aztán nem nagyon beszéltünk róla, utólag visszagondolva talán azért, mert már tudta, hogy ott kell hagynia minket. Majd valóban lelépett. Azóta beszéltünk néhányszor, de arról, ami történt, soha. Úgyhogy nem tudom... igazság szerint... nem viselt meg annyira, érted? - húzom el a számat.
- Van... szóval... van valami különösebb oka, hogy nem viselt meg? Vagy inkább valaki...? - kísérelte meg a kérdést, de hál' Istennek az én egyetlen drága jó bátyám megmentett és felkonferálta a következő fellépőt, a One Directiont.
- Nem úsztad meg, ne reménykedj - pillant rám vissza Niall, majd lehúzza a sörét és elindul a pódium felé.
A fiúk is köszöntenek mindenkit, aztán belekezdenek.
A srácok fellépésekor mindenkire kedvesen mosolygok, de Hazza tekintetét igyekszem kerülni. Ténylegesen ettől féltem, hogy kínos lesz, erre pont én teszem azzá. Nyilvánvaló, hogy Harrynek egyáltalán nem gáz a helyzet, miért is lenne az. Utálom magam érte, hogy nem tudok átsiklani azon, ami kettőnk között történt. Történt egyáltalán valami? Szerinte biztosan nem.
Ahogy lejönnek a színpadról, megcélozom a mosdót, hogy angolosan megszökjek Niall és a kérdései elől.
Liam szemszöge
Lepacsizok a fiúkkal a fellépésünk után és úgy érzem, jól esne egy hideg sör. Társaságot keresnék, de Niall és Harry nagyon sutyorognak, Lou elvonult telefonálni, szóval egyedül indulok a bárpulthoz.
- Egy korsó lesz - intek a pincérnek, majd körülnézek és olyat pillantok meg, amire nem is számítottam volna - Sophia?!
- Liam? Csak nem? - fordul oda hozzám felhúzott szemöldökkel - Mikor is? Három hónapja? Más ilyenkor ás magának egy gödröt az elutasítás szégyenében...
- Mi? - Lepődök meg - De... én... nem utasítottalak vissza. Hiszen azóta nem is találkoztunk, mióta együtt énekeltünk.
- Mert nem hívtál fel - jegyzi meg kínosan. Ez az egész helyzet kezd egyre kínosabbá válni.
- Felhívni? De hát hogy hívtalak volna fel, mikor... - elgondolkodva tekintek vissza arra az alkalomra. Basszus! Hiszen megadta a számát! Pont az a nadrág van rajtam, ezért félénken nyúlok a farzsebembe. Egy szétmosott papírdarab kerül a kezeim közé - Basszameg! Ne haragudj, teljesen elfelejtettem, hogy adtál telefonszámot, azt hittem csak úgy elköszöntünk és... nyálasan hangzik, de abban a pillanatban nem tudtam másra figyelni, csak a szépségedre.
- Óóó, igen, ez rendkívül nyálas volt, de talán meg tudom bocsátani a ballépésedet - vigyorog rám.
- Hé, támadt egy ötletem - próbálom fenntartani a beszélgetést - a múltkor olyan jól szóltunk együtt, volna kedved most is előadni egy dalt?
- Éh-é-én nem vagyok énekes - dadogja nevetve - A múltkori éppen nem volt olyan rossz, de a tánc a mesterségem, az éneklés... hát nem is tudom...
- Gyere már - győzködöm - ma este akárki felmehet a színpadra.
Úgy érzem, sikert értem el, mert Sophia nehézkesen feláll a székből és kivonulunk az asztalok elé. Odaszólok a DJ-nek és kérek egy olyan dalt, amivel nem lőhetek mellé és kellőképpen nyálas ez is ahhoz, hogy éreztessem a szándékaimat (ha szegény lány nem jött volna még rá).
Soph már ott vár a pódiumon álló bárszéken és elrendezte magunk előtt a mikrofonokat, mikor én is mellé ülök és megszólal a zene.
- Na, most mondd, hogy nem volt jó - sétálok le vele a lépcsőn.
- Hé, Liam - fut oda hozzánk Louis, majd észreveszi, hogy nem vagyok egyedül - Ó, ne haragudjatok, nem zavarnék, ha nem lenne fontos. Kikísérsz egy cigire?
Nem szívesen akarom ott hagyni Sophiát, de látom Loun, hogy tényleg baj van, ezért elnézést kérek és kimegyek Louis-val a hátsó ajtón.
- Mi történt, haver? - csapok bele a lecsóba.
- Azt hiszem... azt hiszem szakítanom kéne Eleanorral - nézi merőn a földet. Nem szólok semmit, csak várom, hogy folytassa - Tudod, hogy a babaügy óta egyre többet veszekedünk. Esküszöm, én igyekeztem mindenben mellette állni, de mindhiába, egyre ingerültebb. Próbáltam már vele beszélni erről, és azt is ajánlottam neki, hogy keressen fel egy szakembert. El is ment hozzá, de azután meg már valahogy minden baj volt neki. Akármit csináltam, semmi nem volt jó, érted? Úgy érzem, neki tenne a legjobbat a külön töltött idő. Kicsit magára kellene koncentrálnia és azt hiszem, velem ez nem megy.
Nem is tudom, mit reagáljak erre, csak próbálom összeszedni a gondolataim, mikor köhögésre leszünk figyelmesek.
- Bocs, tesó, hogy ez nem témába vág, de az ott... az nem Justin? - Nézek az oldalfalak mögé.
- Füvet szív? - kérdezi Lou, mikor megpillantjuk, hogy egyedül van és egy kisebb pipát vagy ahhoz hasonlót fog a kezében.
- Ó, te jó ég. Louis, mit csináljunk?
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Először is szeretnék mindenkitől elnézést kérni, amiért ENNYIRE későn hoztam részt, de igazság szerint kórházban voltam (életemben először) két hétig és nem tudtam egy percet sem írni. :(
(Ebből kifolyólag nem haladt a másik blogom és a kritikás oldal sem.)
Remélem azért örültök, hogy végre megérkezett a legújabb fejezet, már jól vagyok, úgyhogy most már rendszeresen fognak érkezni. :)
Ki mit szól a mostanihoz? :) Várom a véleményeket!
A következő rész dalai:
Shawn Mendes - Stitches
Meghan Trainor - NO
One Direction - Same Mistakes
Lehet találgatni kommentben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése