II/4.5

Egész nap Eleanort hívogattam, de semmire nem reagált. Végül beláttam, hogy igaza volt. Neki most szüksége van időre, de amíg velem van, addig ez lehetetlen. Az viszont, hogy rájöttem, jogos volt a menekülése, még nem változtatott azon, hogy mocskosul fáj. Minden egyes percben egyre jobban. 

Nem bírtam tovább a szobánkban - illetve most már csak a szobámban - bámulni a falat, ezért elindultam a bárba, ahová még az X-faktor idején jártunk. Undorító bulizene szól, egészen kívülről is lehet hallani, szóval úgy döntök, a belépés előtt elszívok még egy cigit idekint.

Meglepve veszem aztán észre, hogy az éneket Sandy Mason szolgáltatja, avagy az idei amerikai X-faktor nyertese. Remek, ez a lány egy gonosz dög, aki szerintem a saját anyját kinyírná tíz perc hírnévért, remélem nem fog idejönni jópofizni. Igyekszem észrevétlen maradni, és szinte elosonni a színpad előtt a pulthoz, hogy kérjek magamnak egy whiskyt. Miközben előveszem a pénztárcám, átfut az agyamon, hogy most valami sokkal erősebb kel. Olyan, ami komolyan üt, mert erre van szükségem.

- Még egy vodkát is, tisztán - szólok oda a pultos srácnak, aki csak bólint egyet és már adja is az alkoholt, amit rögtön lehúzok, majd a whiskyvel kísérem. Jó stratégia, nem igaz?

- Louis Tomlinson, nocsak... - Ó, anyám, most tényleg?! Csak ezt ne... - Biztos nem ugrik be hirtelen, hogy ki vagyok - próbál társalgást kezdeményezni, miközben odahúzza az egyik bárszéket mellém. Mondjuk, azon még ült az előbb egy lány, de mindegy.

- Sandy Mason. Pontosan tudom - emelem felé a poharam.

- Mi járatban vagy te itt?

- A barátnőm elhagyott.

Igazából nem is értem, ezt miért mondtam, de jó érzés volt valaki olyanra rázúdítani a bombát, akinek fogalma sincs rólam, Eleanorról pedig aztán még annyi sincs.

Sandy kérdőn, valamint meglepetten néz rám, nyilvánvalóan a folytatásra vár.

- Igazából már régóta húzódott... - próbálom magyarázni. - Csak most történt meg.

- Ó, nagyon sajnálom.

- Igen, biztosan - forgatom meg a szemeimet, miközben egy hatalmasat húzok az italomból. Egyre jobban égeti a pia a torkom, de nem bánom. Most nem.

- Hé, ne már - röhög fel kínosan. - Nem vagyok mindig szemét. A szakítás szar.

- Eléggé.

A piám lassan elfogy, ezért odafordulok a pultoshoz ismét, és kérek egy másodikat. 

- Kérsz valamit? - Szólok oda beszélgetőpartneremnek.

- Legyen - mondja. - Még mindig nem kaptam felkérést, mióta nyertem. Senki nem akar szerződtetni.

- Majd kialakul - legyintek, közben pedig elveszem a két poharat, és az egyiket átnyújtom.

- Nem tudom. Őszintén? Félek - koccintunk. - Mindig olyan magabiztos voltam, nyertem is, most pedig bárokban lépek fel és semmit nem tudok csinálni, csak várni. 

- Sandy, megnyerted Amerika legnagyobb tehetségkutató műsorát. Nem fognak szerződés nélkül hagyni, nyugi - mondom, mire megadóan bólint egyet.

- Tudod mit szeretnék most csinálni? - kérdezi, mire csak felhúzom a szemöldököm. - Táncolni - mondja, majd lehúzza fenékig a whiskyt, és elindul a táncparkettre. Azonban két lépés után megtorpan, és hátrafordul. 

- Nem egyedül gondoltam, gyerünk - néz a poharamra.

- Nem igazán vágyom most erre, Sandy.

- Ki kérdezte? Azt mondtad, a szakítás már várható volt. Akkor most itt az ideje annak, hogy jól érezd végre magad.

Tudom, hogy igaza van, de mégsem megy. Eleanor elment, én pedig senki vagyok nélküle. Mikor felnézek a cipőmről Sandy még mindig ott áll és arca szikrákat szór. Megadóan én is legurítom az alkoholt, aztán elindulok felé.

Egy kiadós táncparti és még három pohár ital után izzadva, lihegve borulok a székre Sandyvel az oldalamon. Tekintete már elég mámoros, de engem sem kell félteni, a pia mindkettőnknél beütött. 

- Szóval... hogy érzed magad? - Támaszkodik a pultra a társaságom.

- Ez jól esett, igazán - nevetek fel. - Tudod, nem gondoltam volna, hogy pont veled fogok ilyen kellemes időt eltölteni.

Sandy mosolyogva néz rám, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb hajolok hozzá és megcsókolom. A meglepettségtől először lefagy, majd viszonozza, végül elhúzódik tőlem.

- Louis, én nagyon kedvellek, de nem hiszem, hogy ez most jó ötlet - pirul el. - Most szakítottatok, ki vagy még bukva és jelentősen ittasak is vagyunk. Sajnálom, én csak...

- Nem, nem, igazad van - basszus, nem is tudom, mit gondoltam. - Én kérek elnézést. Hazavihetlek? - Ajánlom fel.

- Nagyon örülnék neki.

Gigi szemszöge:

- Legalább neki vedd fel - szólít meg Selena, miközben Justint őrizzük ma este is a kórházban. Ha minden jól megy, holnap vagy holnapután kiengedik.

- Egyikőjükkel sem akarok beszélni - nyomom ki a telefonom sokadjára, mire Sel lemondóan sóhajt.

- Gigi, Niall a legjobb barátod. Beszélned kell vele.

- Tudod mi van, Sel? - Húzom össze a szemöldököm. - Hogy igazából ez az egész sokkal fájóbb Neiltől, mert míg Harrytől megszoktam, hogy egy seggfej, Niall mellettem volt mindig. Még a turnén is napi szinten beszéltünk, segített akármi van és most meg...

- Gig, el kell mondanom valamit - szakítja félbe a monológom. - Harry hívott, mikor elindultunk a turnéra.

- Mi?

- Igen, többször is. Én nagyon sajnálom, de annyi fájdalmat okozott neked, és olyan boldog voltál, mikor Dylannel indultunk el, hogy...

- Nem volt jogod ezt tenni! - Emelem fel a hangom elfeledkezve arról, hogy a bátyám aludni próbál. - Tudod mit? Én... most nem akarlak látni, inkább visszahívom Niallt. 

- Gigi, őszintén sajnálom, kérlek...

- Nem, Selena - lököm el magamtól a kezét. - Eleget intézkedtél, ne magyarázkodj most.

Azzal kilépek a kórterem ajtaján a telefonnal a kezemben és megsemmisülve tárcsázni kezdek. Úgy érzem, mintha az összes barátom és mindenki a világon ellenem lenne.

- Gigi? - Szól bele Niall a készülékbe.

- Tíz perc múlva a kórház sarkánál, a kávézóban?

- Indulok - közli kérdés nélkül, én pedig hálát adok az égnek, hogy a fiúk nem turnéznak jelenleg.

Visszamegyek a szobába a táskámért, majd szó nélkül hagyom ott bátyámat és barátnőjét. Ő sem próbál meg beszélgetni, aminek örülök. 

Mire megkerülöm a hatalmas kórház kertjét és átsétálok a szemben lévő sarokra, Niall már az ajtó előtt áll.

- Bemenjünk vagy kint üljünk le? - kérdezi félénken.

- Bent.

- Oké.

Én kérek egy párizsi karamellás kávét, Niall pedig egy jeges teát, majd elfoglaljuk helyünket.

- Gigi, sajnálom, tényleg, őszintén - kezd bele. - Fogalmam sem volt arról, hogy Justinnak komoly problémái vannak, ha tudtam volna, akkor szólok.

- Tudom - bólogatok apró mosolyra húzva a számat.

- Niall, kérdezhetek valamit? 

- Hogyne - fürkész a szemeivel.

- Harry keresett, mikor... tudod, mikor turnéra mentem? 

- Persze, egy csomószor hívott, de nem vetted fel, ki is nyomtad, aztán egyenesen hangpostára ment. Nem így volt? 

- Igazából... nem.

Kihozzák az italainkat, Niall belekóstol, majd furcsa képet vág. Nem, nem a teától, hanem attól, amit hallott.

- Ezt nem értem.

- Nem volt nálam a telefonom, Selena nyomta ki. Akkor vettünk egy másikat, ezért hívtalak egy új számról téged is. Gondolom utána kikapcsolt a telefonom, mert lemerült, ezért ment a hangpostára - magyarázom hadarva.

- Ó - érti meg. - És változtat ez valamin?

Ez egy nagyon jó kérdés, amire én is igazán szeretném tudni a választ.

- Fogalmam sincs - rázom meg a fejem. - Azon nem változtat, hogy megcsókolt egy lányt azon az estén, mikor kiestem a versenyből és miután egyértelmű jeleket adott nekem. Mármint... érted.

- Igen, persze - köszörüli meg a torkát. - Hát, tudod, eléggé készen volt. Te pedig elmentél, ráadásul Dylannel.

- Hé, ne védd! Én is ki voltam borulva, mikor lekapott egy másik csajt - csapom a poharam az asztalra felháborodottan.

- Tudom-tudom. Én csak azt mondom, hogy annyit megérdemelne, hogy elmondd neki, hogy nem te koptattad le folyamatosan. 

Niallnak teljesen igaza van. Harrynek joga van tudni.

- Ha már itt tartunk - kavargatja a jégkockákat. - Selena, komolyan?!

Sophia szemszöge:

- Úgy örülök, hogy eljöttél - borítom a fejem Liam vállának hálásan.

- Ugyan már. Ki nem hagytam volna - mosolyog rám. - Bár kicsit féltem, hogy ezek után nem hívsz majd meg az afterre - neveti el magát.

- Hát, itt vagy - vigyorgok én is, miközben azt érzem, mindjárt kicsattanok a boldogságtól, amikor... - Az ott... te jó ég! - Bújok Liam háta mögé, mintha legalább is öt éves lennék.

- Mi az? - kérdezi még mindig röhögve.

- Az exem - jövök elő a háta mögül. - Aki az egyik gimis barátnőmmel jött össze, ugyanis a szülinapomkor rájöttek, hogy lelkitársak.

Igen, ez valóban így volt. Másfél éve jártam a sráccal, mikor a szülinapi partimon leültettem a barátnőm mellé, hogy ismerkedjenek, beszélgessenek és legyenek jóban. Gyakorlatilag én hoztam össze őket. Kicsit ironikus, nem igaz?

- Aucs - húzza el a száját Liam. - De miért bujkálsz előle?

- Elég csúnyán váltunk el... - nézek félre, mire Liam kérdőn felhúzza a szemöldökét. - Közölte velem, hogy éppen ideje volt a szakításnak, hiszen annyira nem is vagyok... most figyelj... "jó nő" - mondom ki, Liamből pedig kitörik a nevetés. Komolyan, olyan hangosan, hogy tuti észrevettek, de őt látva nekem is kuncognom kellett.

- Ez egy hülye - állapítja meg, mire elmosolyodom. - De most komolyan, figyelj - hagy ott, miközben elindul az alkalmi színpad felé. Valamit lebeszél a hangosító pasival, én pedig némán próbálom artikulálni neki, hogy akármire is készül, ne tegye, de ő továbbra is csak röhög rajtam, majd beleszól a mikrofonba.

- Sziasztok, Liam Payne vagyok a One Directionből - közli, a tömeg pedig fütyülni és halkan sikongatni kezd. - Látjátok ott azt a lányt? - mutat rám, én meg legszívesebben elsüllyednék. - Gyönyörű, nem igaz? Jelezzétek, ha egyetértetek, mert ez a dal most neki szól!

Selena szemszöge:

- Fent vagy? - szorítja meg a kezem Justin, mire kinyitom a szemeimet.

- Mm-hmmm - mosolygok rá.

- Holnap már otthon alhatunk - húzza félénken feljebb szája egyik oldalát.

- Igen, erről jut eszembe - ülök feljebb a fotelbe. - El kell döntened, hogy melyik rehabot választod, mert minél hamarabb be kell adnunk a bejelentkezésedet és akkor...

- Mi? - Húzza össze szemöldökét. - Miről beszélsz? Nem megyek rehabra, Selena, már mondtam.

- Justin, hát nem érted? - Emelem fel a hangom. - Majdnem meghaltál! Van fogalmad róla, mit okoztál ezzel nekünk?

- Igen, pontosan tudom, épp ezért mondom, hogy már látom, hogy elcsesztem és nem csinálok ilyet többet...

- Nem egyszeri botlás volt, J, rengeteg doboz pirulát találtak a lakásban is!

- De mondtam, hogy befejeztem - válik ingerültté, ami komolyan megijeszt. Mindenesetre most nem hagyhatom magam.

- Nagyon figyelj rám, Justin Drew Bieber - emelem rá mutatóujjam. - Ha nem mész el, engem felejts el. Nem tudok így veled élni, én félek, hát nem érted?! - Tör ki belőlem a sírás.

- Nem kérhetsz tőlem ilyet.

- A te döntésed - mondom, majd kisétálok a kórteremből.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Elnézést kérek, hogy ennyit kértem a résszel, de remélem a hossza (és a tartalma) kárpótolt benneteket. :)

Várom a fejezet által kiváltott reakciókat kommentben. :D

A következő dalok lesznek:

Beyoncé - I Was Here

P!nk - F*ckin' Perfect

Tina Turner - Proud Mary

II/4

Gigi szemszöge

- Szerinted normális, hogy ennyit alszik? - kérdezi Selena aggódó arccal.

- Mióta megszületett sokat alszik - mosolygok rá, hogy kicsit enyhítsek a feszültségén. 

Ekkor ismét megrezdül a telefonom a kórházi szekrényen, én pedig idegesen nyomom ki. Sokadjára telefonál már, pedig jelenleg látni sem akarom.

- Egyszer úgyis beszélni fogtok... - néz rám mindenttudóan Sel - Legalább végighallgathatnád szerencsétlent.

- Nincs mit végighallgatnom. Tudta, hogy a bátyámnak problémái vannak és nemhogy nem tett semmit, még csak nekem sem mondta el. Ez elég meggyőző a számomra.

- Nem tudhatod, hogy...

- Sel, kérlek - szakítom félbe - nem szeretnék erről beszélni.

Bűntudatom van attól, hogy így ráförmedtem. Szegénynek is épp elég baja van most. Felsóhajtva veszem kezembe újra a mobilomat, majd választ pötyögök a rengeteg nem fogadott hívásra és üzenetre.

"Hagyj békén, Harry. Könyörgöm"

Visszadobom a készüléket a helyére, és megijedek attól, amekkorát csattan, ugyanis a bátyám felébred rá.

- Basszus, ne haragudj - suttogom, hátha még azért visszaalszik.

- Semmi gond - nyitja ki a szemeit, majd álmosan dörzsöli meg őket.

- Hogy érzed magad? - nyúl a kezei felé Selena.

- Mint egy rakás szar.

Ebben a pillanatban benyit egy nővér, aki megvizsgálja őt. Elmondja, hogy tud ajánlani néhány remek rehabilitációs programot, és hogy gondoljuk át, mik a terveink. 

- Köszönjük szépen - bólintok felé, mire kimegy az ajtón. Elkezdem nézegetni a prospektusokat, amiket az előző doki hozott be.

- Sajnálom - veszi észre a bátyám, hogy min agyalok - Tényleg, őszintén mindent sajnálok. A bonyodalmakat, amiket okoztam.

- Egyelőre a javulásra koncentrálj - pislogok felfelé, hogy még véletlenül se gördüljön ki egy könnycsepp sem.

- Ígérem, soha többé nem teszek veletek ilyet - szorítja meg a csuklóm.

- Hát nem is - húzom el a kezem - Ugyanis elmész az egyik kórház programjára.

- Mi? - rökönyödik meg - Gigi, hamarosan turnéra kell indulnom, felkértek vendégszereplőnek az egyik filmhez és folyamatosan dolgozunk az új albumon. Nem mehetek el rehabra, csak mert volt egy kis botlásom, nem dobhatom mindezt félre csak úgy!

- Kis botlás? Elvesztetted az eszméleted, Justin! Van fogalmad róla, mit okoztál ezzel mindenkinek? - kelek ki magamból.

- Igen, tudom, és mondtam, hogy sajnálom. De nem fogok bevonulni egy rehabra.

- Tönkreteszed az életed... és... és mindenkit magad körül - suttogja maga elé meredten Selena, mint aki sokkot kapott - Én... én ezt nem bírom.

Majd feláll az ágy melletti székből és szépen lassan kisétál. A bátyámmal elhalkulva nézünk egymásra a meglepettségtől.

Sophia szemszöge

- Á, végre itt vagy - fordulok hátra, majd megpillantom Liamet, ahogy tanácstalanul ácsorog az ajtóban.

- Szia - ad egy puszit az arcomra - Miért itt találkoztunk?

- Hatalmas hírem van - szorongatom a kezét izgatottan - Mi fogunk táncolni Demi Lovato fellépésén a Teen Choice díjátadóján.

Liam hatalmasra nyitja szemeit és szorosan megölel.

- Azta'! Ez óriási, gratulálok!

- Igeeen, de ezzel még nincs vége - bontakozok ki az öleléséből - Szeretném, ha megnéznéd a koreográfiánkat és elmondanád, hogy hogy tetszik.

Liam eszméletlenül cukin és meghatottan néz rám, majd szorgosan bólogatni kezd. Leültetem a tükör előtt lévő pad közepére, majd összehívom a csapatot és elkezdjük.

Kicsit jobban feszélyezve érzem magam az átlagnál, illetve... ha jobban belegondolok nem is feszélyezve, talán csak megnőtt bennem a megfelelési vágy, amiért Liam is itt van. 

Csípőmet és kezemet összhangban kezdem rázni, miközben előre jövök a többiekkel, majd egyre jobban belelendülünk, akárcsak a szám.    

"It's time for me to take it

I'm the boss right now

Not gonna fake it

Not when you go down

Cause this is my game

And you better come to play"  

A végét egy gondosan beállított összképpel mutatjuk be, mire Liam lelkes tapsolásba kezd.

- Ez... ez hihetetlen volt, de komolyan - áradozik, én pedig hangyányit elpirulok - Friss volt, fiatalos, ütős és szexi. Húú, de nagyon szexi!

Odahajolok hozzá és nyomok egy puszit a szájára, erre meglepetten néz rám. Úgy vigyorgok, mintha legalábbis muszáj lenne, ez felbátorítja és közelebb húzva magához ad egy csókot.

Louis szemszöge

- Lou, itt vagy valahol? - hallom meg Eleanor hangját, miközben már fejben felkészülök a következő veszekedésünkre. Mostanában már ugyanis mást sem tudunk csinálni.

- Konyha - kiálltok neki vissza, mire besétál a helyiségbe.

- Louis, mondanom kell valami - közli, én pedig szinte biztos vagyok benne, hogy jön az újabb vita valamiért - Hazaköltözöm egy időre.

- Mi? - ejtem le a poharat a kezemből, ami végül hangos csattanással ér földet.

- Nem vagyok jól, Lou - jön hozzám közelebb, majd könnyek gyűlnek a szemébe - Én még... én nem tudtam rendesen feldolgozni, hogy elveszettünk egy kisbabát, és van egy olyan érzésem, hogy ha itt maradok, nem is fogom tudni. A világon mindennél jobban szeretlek, de akárhányszor rád nézek, eszembe jut az, ami történt és én ebbe beleroppanok.

Az én egyetlen szerelmem sírni, utána reszketni kezd, én pedig csak ott állok, és ismét fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Végül visszanyerem a hangom.

- Jó, de... mennyi időre? És... és közben majd beszélünk telefonon és ott a FaceTime meg a...

- Nem, nem, nem - rázza a fejét kétségbeesetten - Louis, levegőre van szükségem, érted? Nekem most egy kicsit saját magamra kell koncentrálnom. Pontosabban arra, hogy rendbe jöjjek.

- Tehát szakítasz velem? - kapom el róla a tekintetem, és itt törik el bennem is a mécses. Igen, az utóbbi hónapok ordítozással és sértődéssel teltek, de szeretem őt. Ő a mindenem, a legcsodálatosabb dolog az életemben. De felnézek az arcára és látom, hogy én csak gyötrelem vagyok a számára.

Azt hiszem, ez a legrosszabb a szerelemben. Hogy a legfantasztikusabb érzésből átcsaphat menthetetlenné.

- Szeretlek, Louis. Mindig is szeretni foglak - simítja meg az arcom - Három óra múlva indul a gépem, a cuccaimat már összepakoltam a lakásban.

- Várj.. te már... már ma indulni készülsz? - hitetlenkedve meredek rá, és a szomorúság mellett helyet kap bennem a düh is. Mindent kitervelt előre, és most itt hagy engem. Itt hagy szenvedni, mintha én tehetnék mindenről, mintha nekem semmi sem fájna.

El lassú csókot nyom a számra, amit fájdalommal telve viszonzok.

- Vigyázz magadra, Lou - tolja homlokát az enyémnek - Nagyon szeretlek.

Azzal kisétál a lakásból, és ki tudja meddig az életemből is.

Én pedig egyedül maradok a gondolataimmal, a fájdalommal és a hiánnyal. 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Meg is hoztam a legújabb részt! :)

Meglepődtetek Elounoron? Én meglepődtem helyettetek is, pedig már régóta kiterveltem. :D

Egyébként mit szóltok hozzá?

Írjátok meg kommentben!

A következő fejezet dalai lesznek:

Meghan Trainor - Me Too

MAGIC! - Red Dress

Selena Gomez - Camouflage

II/3.5

Gigi szemszöge

- Nem sok kedvem van a ma estéhez, ezt tudod, ugye? - kérdezem Niallt, miközben a tükör előtt próbálok magamnak valami arcot varázsolni.

- Király lesz, már annyira szükségem van egy kötetlen kikapcsolódásra - hangzik a felelet.

- Meg persze Demi is ott lesz - törlöm le a félrement rúzst a szám mellől csücsörítés közben.

- Demi Lovato egy Istennő, és kész.

Mosolyogva megrázom a fejem és megigazítom a hajam, mikor pittyeg egyet a telefonom. 

- Cher azt kérdezi, hogy akkor a Flyin'-ba megyünk-e.

- Igen-igen - néz bele Neil is a tükörbe - Justin mikor ér ide?

Varázsütésszerűen, ahogy Niall kimondja, épp akkor nyílik a garázsajtónk. 

- Szerintem most - válaszolok, majd felkapok egy pulcsit és elindulok kifelé. Nyár közepe van, de ki tudja, hogy hajnalban, ha hazajövünk milyen idő lesz. A bátyám már készenlétben ül az autóban, és hátranyúl, hogy adjon egy puszi és lepacsizzon velünk.

- Cherrel és Demivel majd ott találkozunk - közlöm.

Még egyszer sem voltam a klubban, ahová megyünk, de a többiek elmondták, hogy annyit kell tudni róla, hogy kifejezetten elit hely. Ami azért jó, mert nem engedik be a riportereket és a paparazzikat. Vagyis legalább egy kicsit elengedhetjük magunkat.

Mikor megérkezünk, a csajok már egy körívű asztalnál ülnek a kikért italukkal. 

Mosolyogva figyelem, ahogy Niall odahajol és egy puszit nyom Demi arcára. Annyira vicces, ahogy látszik rajta, hogy tetszik neki.

- Selena jön végül? - kérdezem a bátyám.

- Majd valamikor befut. Én megyek akkor és hozok inni - nyúl be a farzsebébe a pénztárcájáért Justin - Mit kértek?

- Te mit iszol? - próbál flörtölni Neil Demivel.

- Ööö... nem vagyok benne biztos, Cher hozta - emeli meg a poharát.

- Egy sört, tesó, és Niallnek is jó lesz az - zárom le a témát, mire a szöszin kívül mindenki felnevet. 

- Nem akarunk amúgy táncolni? - csapja le tenyerét Cher az asztalra - Nem azért jöttem, hogy ücsörögjek.

Lelkesen bólogatunk, de megvárjuk, míg Justin visszaér, hogy ne hagyjuk Niallt egyedül. A fiúk is szeretnek táncolni, de Neilen azt látom, hogy még nem oldódott fel eléggé, szóval mi lányok, hárman indulunk el a parkett felé.

Cher szemszöge

A hatalmas parti közepette észreveszem, hogy Demi a telefonját babrálja.

- Mi az Lovato, csak nem az exed próbálkozik megint? - fordulok oda hozzá, miközben visszaülünk a helyünkre.

Barátnőm nem válaszol, csak csúnya pillantást vet rám.

- Szakítottatok? - esik le Niallnek a tantusz. Istenem, ez a srác annyira bele van esve Demibe, hogy az hihetetlen. De az még inkább az, hogy Demetria ebből semmit nem vesz észre. Csak bólint, majd látom, ahogy maga elé meredve gondolkodik a történteken. Pár perc hallgatás után Neilnek kezdi mesélni a részleteket. Ó, anyám, ne.

- Add ide, majd beszélek én vele - elégelem meg a helyzetet és kikapom Demz kezéből a mobilt. Utánam nyúlna, de akkor már késő, felállok a kanapéról és elindulok kifelé.

- Ha a hátsó udvarra mentek kérdezzétek meg a bátyám, hogy mikor érkezik Sel, szerintem azért ment ki, hogy felhívja - kiállt felénk Gigi, de túlságosan is a csörgésre összpontosítok, így nem válaszolok neki. 

- Persze, hogy ilyenkor nem veszi fel... - állok meg egy pillanatra, de ekkor olyat látok, ami egy életre beleég a retinámba. Justin Bieber támaszkodik egy kuka tetején és épp felszippant valamit. 

- Ch... Cher - fagy le barátnőm is teljesen. Kiejtem a kezemből a telefonját, ami hangos csattanással ér földet. Egy karcolás sem esett rajta, viszont elég nagyot koppant ahhoz, hogy J felfigyeljen ránk. Fejét oldalra fordítva mered a két tátott szájú barátjára. Azokra a lányokra, akik sosem gondolták volna, hogy ilyesmi történik vele. 

- Mi ez az egész? - nyögöm ki, mert látom Demen, hogy ő nem fog még magához térni egy darabig.

- Sajnálom. Sajnálom, én... sajnálom - ismételgeti Justin - Kérlek, nem mondhatjátok el senkinek.

- Hogy kérhetsz tőlünk ilyet? - jön meg végre Demi hangja is - Mit csinálsz? Tönkreteszed magad! Van fogalmad róla, hogy mit érezne Gigi, vagy Selena, ha tudnák, hogy te...

- Pontosan ezért nem szabad megtudniuk - szakítja félbe J.

- Te... szóval... mióta? És hányszor? - köszörüli meg Demz a torkát.

- Hát nem ez az első alkalom - hajtja le a fejét Justin.

Fejemet kezembe temetem, mikor ismerős hangokra leszek figyelmes.

- Persze, hívhatok én akárkit, ha senki nem veszi fel a telefont - közeledik hozzánk Selena kicicomázva, szexi fekete szerelésben. A lehető legjobbkor.

Gigi szemszöge

- Szóval... - kezd bele lassan Niall - hadd halljam! Mi a helyzet a mi Haroldunkkal?

Valahogy sejtettem, hogy erre a beszélgetésre is sor kerül, de szívem szerint addig húztam volna, amíg csak lehetséges. Legjobb és legdrágább fiúbarátom kíváncsi szemekkel várja válaszom, mire felsóhajtok.

- Semmi, Niall. Abszolút semmi - rázom a fejem - Ráadásul nem is a legjobban váltunk el.

- Kit érdekel? - iszik bele a sörébe - Meddig játsszátok még ezt a kőszívű - figurát? 

- Nem akarok erről beszélni.

Hangosan vesz egy nagy levegőt, majd kifújja, ebből tudom, hogy egyelőre megúsztam, de még koránt sincs vége a társalgásunknak ezzel kapcsolatban.

- Énekelni akarok - jelentem ki.

- Mi? - nevet rajtam Niall.

- Emlékszel a koreográfiára, amit FaceTime-on találtunk ki? - vigyorgok rá - Csináljuk meg.

- Soha nem énekeltünk hozzá, csak alkottunk egy idióta táncot a refrénhez - röhög tovább hitetlenkedve.

- Majd most fogunk - húzom fel a karjánál fogva - El ne felejtsd az ablaktörlős részt.

Neil tovább nevet, de végül sikerül odaráncigálnom a színpadhoz, ahol pillanatok alatt beüzemelik nekünk a mikrofonokat, meg az összes többi kütyüt, és rákezdünk.

Imádom, hogy Niallel mindig ilyen jól érzem magam, elsütöttük az összes béna táncmozdulatunkat, amit imádott a közönség. Továbbra is kacagva indulunk az asztalunkhoz, mikor Cher rohan felénk. Szeme tiszta könny, és reszket.

- Gigi... Gigi... - próbál levegőhöz jutni, majd amikor sikerül neki folytatja - Justin... el... elájult.

Értetlenül nézek rá, és várom a továbbiakat, de Cher csak belekapaszkodik a kezembe és rángatni kezd.

- Kérlek... gyere.

Félve, és rosszat sejtve indulok kifelé, Niallel a hátam mögött. Te jó ég, mi történhetett?

Mikor kiérek úgy érzem, a talaj ki akar futni a lábam alól, de gondolkodás nélkül futok előre a bátyámhoz, aki a padlón terül szét. Selena ráborulva zokog, Demi pedig a mentősökkel beszél telefonon.

- Mi... mi történt? - nyögöm ki, miközben megfogom Justin szabad kezét és érzem, ahogy az én arcomon is könnyek csorognak végig.

- Gondjai vannak, Gigi - válaszol Cher - épp felszippantott valamit, mikor kiértünk és elmondta, hogy többször is csinált már hasonló dolgokat. 

- Nem. Az nem lehet... A bátyám... nem - összefüggéstelenül beszélek, de az lehetetlen. Nem igaz, nem, nem, nem!

- De így van, Gigi - törli meg a szemeit Sel - Rajtakaptam, ahogy valami idegen gyógyszert vesz be otthon. Azt mondta, az orvos írta fel neki. Kérdezgettem, hogy mire, de nem árulta el. Tudod hogy aggódtam?! És most... most már minden értelmet nyert.

- Te... te tudtál erről? - kérdezem mérgesen Niallt, bár csak azért, hogy legalább ő egy kis nyugalmat hozzon, de nem éppen úgy felel.

- Amikor hazajöttetek a turnéról... - kezd bele - Harry látta, ahogy füvet szív, de nem gondoltam, hogy...

- Harry tudta?! - kiálltok rá. Úgy érzem, lassan felforr a dühöm. Miért nem jön már az az átkozott mentő?!

- Igen, de Gigi, mi nem...

- ELÉG! - kelek ki magamból - Tűnj innen. Nem akarlak most látni.

- Gigi, kérlek...

- Niall, szerintem jobb lenne, ha elmennél - fogja meg a vállát Demi, én pedig észreveszem a szirénát, ahogy a kocsi befordul az utcára.

Megérkezik a mentő, felemelik Justint, ráteszik a hordágyra, majd megkérdezik, hogy ki szeretne velük bemenni. Nem kérdés, hogy Sel és én szállunk be az autóba. 

A kórházba beérve azonnal infúzióra kötik, és vért is vesznek tőle. Az események összefolynak, de a bátyám egy pillanatra végre felébred. A nővér kizavar minket, és közlik, hogy a bátyámnak ki kell tisztítani a szervezetét.

- Én nem tudom ezt felfogni - szólal meg Selena. Amióta beszálltunk a mentőbe, csak akkor beszéltünk, mikor kérdeztek. 

- Rendbe fog jönni - fogom meg a kezét, mert érzékelem, hogy most nekem kell erősebbnek lennem. Jól gondoltam, ugyanis Sel abban a pillanatban sírva fakad.

- Én csak... nem hiszem el, hogy mindezt megcsinálta és eltitkolta előlünk. Talán nem bízott bennünk? Miért nem mondta el, miért hazudott? Segítettünk volna neki. És most nézd meg mi történt... 

Átkarolom és fejét a vállamra borítom. Mikor valamennyire megnyugszik, közlöm vele, hogy hozok egy kávét. Egy darabig még biztosan itt leszünk.

Harry szemszöge

Meglepődve oldom fel a telefonomat, ami Gigitől jelez hívást.

- Te tudtad - szól bele kérdés nélkül - Tudtad, hogy a bátyámnak problémái vannak, te mindvégig tudtad...

Zaklatottan beszél, és a mondat végére már azt is hallom, hogy sír.

- Gigi, lassíts kérlek, nem tudom, hogy miről...

- A bátyám kórházban van, Harry. Elvesztette az eszméletét, mert ki tudja mióta használ különböző drogokat, és te - emeli fel a hangját - te ezt tudtad.

- Gigi, sajnálom, nekem fogalmam sem volt róla, hogy...

- Nem - szakít félbe - Hallgass, Harry, nem akarom tudni, mert jelen pillanatban mindenkinél jobban gyűlöllek, csak vagyok annyira önző, hogy a szemedre akartam hányni. 

Kinyomja rám a telefont, mire a kezembe temetem arcom. Gyűlöl engem. Azt mondta, hogy gyűlöl, én pedig teljesen megértem. Justin kórházban van. Elvesztette az eszméletét. De ez mind eltörpül amellett, hogy Gigi utál. 

.

.

.

.

.

.

.

Na, mi újság? :) Kicsit hosszabb, és kifejezetten bonyodalmasabb részt hoztam most nektek, amiről szeretném kikérni a véleményetek! Kérlek írjátok meg kommentben :)

Bennfentes titok: a következő részben egy SZAKÍTÁSNAK leszünk tanúi! Szerintetek kikről lesz szó? 

A következő fejezet dalai:

Demi Lovato - Confident

Adele - Someone Like You

James Bay - Impossible

   

II/3

- Justin, mi az Isten van veled? - segítem fel a földről, de feleslegesen, mert ismét térdre rogy és ismét elönti a róka a padlót. Még öklendezik egy darabig, míg én szótlanul várom a befejezést.

- Nem mondhatod el senkinek - néz fel féloldalasan, szigorú tekintettel. Nem akarok hinni a fülemnek, ennek a srácnak tuti elmentek otthonról!

- Justin, segítségre van szükséged! - kiabálom magamból kikelve.

- Nem, nincs - törli meg hosszú pulcsija ujjával a száját, majd leveszi magáról és megköszörüli a torkát - Nem tudhatnak róla. Gigi és... Selena... anyáék elől még el tudnánk titkolni, hiszen messze vannak tőlünk, de a húgom és a barátnőm...

- Ezzel nem csak magad teszed tönkre, hanem őket is - próbálom észérvekkel meggyőzni.

- Azzal teszem őket tönkre, ha elmondom nekik - ordít rám, majd félrenéz az erőlködéstől könnyes szemével és jóval halkabban folytatja - Igen, előfordult már párszor, hogy elszívtam egy füves cigit, néha nem csak szívtam, hanem másmilyen formában toltam magamba a szereket. De nem vagyok függő, nem őrültem meg, csak néha azt érzem, hogy kell. Három hónapig mindenre egyedül voltam, minden támadásra, minden stresszre, és egyetlenegyszer sem engedhettem el magam, nehogy a kishúgom vagy a szerelmem meglássa, hogy tönkremegyek lelkileg és fizikailag is. Összeomlottam, ezért csináltam hülyeségeket, de nem ment el az eszem. Nem vagyok már egyedül, és rendbe fogom szedni magam. Kérlek, Harry, hagyd, hogy ezt tegyem.

Jelenleg legszívesebben messze futnék, vagy csak szimplán megszűnnék létezni. Gigiért ölnék, ha kell, de abban is van valami, amit a bátyja mondott. Nincs szüksége felesleges fájdalomra. Justinnak időt kell adnom, ez lesz a legjobb döntés. Hagyom, hogy megpróbáljon saját magától meggyógyulni, de ha nem lesz változás az első dolgom lesz szólni a lánynak, akit szeretek. Vagy annak, akit ő szeret.

- Bemegyek, hozok neked vizet - közlöm, majd ott hagyom Justint a falnak dőlve.

Sophia szemszöge

- Azt mondod, Liam a próbájukra hívott el randizni? Hű, milyen romantikus - gúnyolódik rajtam Eleanor.

- Nem - cáfolom meg - Ha végeztek, elmegyünk valahová, csak mondta, hogy ha szeretnék, beugorhatok megnézni.

Vízcseppek gördülnek le a taxi ablakán, én kifelé bámulva gondolkodom. Tulajdonképpen nem beszéltük meg, hogy mi lesz a terv a próba után, remélem ő is így tervezi, ahogy én. És hogy az eső nem állja majd utunkat.

- Mi a helyzet veletek? - terelem el saját figyelmem.

- Nem tudom - sóhajt fel barátnőm - Kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy nekem most az tenne jót, ha itt hagynék mindent kicsit. Akárhova megyek, akármerre nézek, mindenről az elvesztett kisbabánk jut az eszembe.

- Még Louisról is - nézek felé, ám mikor nem válaszol, magam is meglepődök - Így van, nem igaz? Louról is ez a szörnyű eset jut az eszedbe.

- Nem akarom őt bántani, Sophia - temeti kezébe az arcát - De nem tudok ezzel mit csinálni, folyamatosan rajta töltöm ki a haragom és a szomorúságom, ő pedig nem érdemli ezt meg, és igazság szerint én sem.

- Hölgyeim, megérkeztünk - szól hátra a sofőr, mire bátorítóan simítom meg El karját, és kiszállunk a kocsiból.

Mikor belépünk a stadionba, Louis pont az egyik biztonsági őrrel beszélget az ajtóban, így azonnal magához vonja Eleanort, de ő csak elfordítja a fejét, így a csókjukból hűvös puszi lesz. Kényelmetlenül érzem magam, amiért ezt látnom kellett, ezért inkább beljebb megyek a színpadhoz, hogy megkeressem Liamet. Harry és Niall mellett ül a pódium szélén. Szegények, mint az alvajárók. Nem lehetett egyszerű végigcsinálni a mai napot a tegnap esti buli után. 

- Szia - köszön Liam és közben ad egy ölelést. A szemem sarkából látom, ahogy Niall és Harry mosolyogva összenéznek.

- Már csak egy dal van hátra, aztán mehetünk - birizgálja a kezem.

- Mehetünk - ismétlem meg - Hová is, egész pontosan?

Liam válaszra nyitja a száját, de ekkor egy nagydarab pali odaordít a fiúknak.

- Diana - hangzik a kiáltás, mire mindhárman felállnak és Lou is csatlakozik hozzájuk.

- Öt perc - fordul felém. 

- Nagyon remélem, hogy ebben már a felöltözésed és elkészülésed is benne van - incselkedem vele, mire elvigyorogja magát.

- Elkéstél - pillantom meg Liamet, ahogy kifelé sétál az épületből. Miután elénekelték a számot kijöttem, hogy ne legyek útban.

- Azt hittem, már elmenekültél - karolja át a vállam.

- Most már igazán elárulhatnád, hogy hová megyünk.

- Ami késik, nem múlik - fogja meg a kezem. Elhagyjuk a parkolókat, én pedig értetlenül nézek körül.

- Nem autóval megyünk?

- Nem, itt van a hely egy utcával lejjebb - állunk meg a pirosnál egy zebra előtt - A srácokkal fedeztük fel, mikor itt kezdtünk el próbálni. 

Tovább sétálunk, és egy egészen elhagyatottnak tűnő utca köszön ránk. Azért csak elhagyatottnak tűnő, mert minden egyes ház lepukkant, és régi, viszont az emberek hemzsegnek.

- Tudod, általában a horror filmek is hasonlóan kezdődnek - jegyzem meg, mire Liam felnevet.

- Ne aggódj, mellettem biztonságban vagy - villantja rám macsó mosolyát, én pedig egy szemforgatással válaszolok neki. 

Belépünk az egyik poros épületbe, és szinte el sem hiszem, ami ott fogad. Belül hatalmas élet van, bárpult, halk zene, és az egész be van rendezve, hogy ott is meglegyen az elhagyatottság látszata. Összességében isteni látványt nyújt a szememnek.

- Hű - mindössze ennyit tudok kinyögni, mikor leülünk egy asztalhoz és Liam már ki is kéri a két italt.

- Ne haragudj, hogy nem valami puccos étterembe mentünk... - kezd bele, de félbeszakítom.

- Ezt - nézek körbe még egyszer - sokkal többre értékelem, mint egy puccos éttermet. 

Liam arcára széles mosoly ül ki, ami felbátorít.

- Az ott egy mikrofon - állapítom meg, mire bólint - Menj fel.

- Mi? - kezd el köhögni az italtól, amit épp lenyelt volna.

- Igazán le akarsz nyűgözni? - húzom fel az egyik szemöldököm, neki pedig sunyi mosolyra húzódik a szája. Ekkor feláll, és odamegy a bárpulthoz. A kalapos srác, akivel beszélt, bólint és odakíséri Liamet a mikrofon elé. A kezébe ad egy gitárt, és középre rak egy széket.

- Hát, sziasztok, köszöntök mindenkit - szól bele halkan, mire susogásokra leszek figyelmes magam körül. Igen, ez pontosan Liam Payne a One Directionből - ma egy nagyon különleges lánnyal vagyok itt, aki szeret kihívások elé állítani, úgyhogy hát... fogadjatok sok szeretettel.

Justin szemszöge

- Arra gondoltam, hogy kifesthetnénk a falakat - szólal meg pár percnyi hallgatás után Sel - unom a fehéret.

Mosolyogva megsimítom a karját. Mindig így kéne, hogy legyen. Nem csinálnánk semmi mást, csak egész nap feküdnénk a kanapén és az ölemben tartanám. Piszkálnám a haját, és nem kellene elnyomnom magamban a rosszullétet. Úgy látszik, éjjel nem jött ki minden, mert még mindig szarul érzem magam. 

- Mit gondolsz, vegyünk a konyhába egy tévét? - kérdezi barátnőm.

- Elmegyek a mosdóba - motyogom gyorsan, majd ahogy kiérek a látóteréből felszaladok az emeletre és megcélozom a WC-t. Telerókázom azt is, és imádkozok, hogy ne lehessen hallani a földszinten. Miután úgy érzem, hogy már nem jön több, levágom magam a toalett mellé. Víz. Szükségem van vízre. Feltápászkodok és elmászok a mosdókagylóig, majd megengedem a csapot. Megmosom az arcom is és belenézek a tükörbe. Mi történt velem?

.

.

.

.

.

.

.

.

Sziasztok-sziasztok, meghoztam a legújabb részt! :) Kinek hogy tetszik?

Egyébként hatalmas információval érkeztem: ebben az évadban a srácok közül (Justin, Harry, Niall, Liam, Louis) háromnak is érkezik egy új szerelem/kapcsolat az életébe. Egyet már kitálhattok, aki nem más, mint Liam, viszont két fiú még hátra van. Kit szeretnétek a legjobban és kivel? :) Ugyanis nem titok az sem, hogy ismerjük a két lányt, aki belekeveredik majd a két másik srác életébe. A trailer (amit megtalálhattok felül, a menüpontoknál) sokat segít. ;)

Míg gondolkodtok, leírom a következő fejezet dalait:

Rihanna - Only Girl (In The World)

Taio Cruz - Dynamite

Bonnie Tyler - Total Eclipse Of The Heart

Nem rész, köszönet!

Egy csodálatos új borítót kaptunk a http://lifenexttous.blogspot.hu/ jóvoltából :)

Köszönjük szépen :))